Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - WASHINGTON: KELLENEK-E NEKÜNK? - Holbrooke, Richard: Amerika,az európai hatalom
Richard Holbrooke ben és a válságkezelésben, olyan új eljárások alkalmazásával, mint például főbiztosok kinevezése a nemzeti kisebbségek élére vagy állandó missziók telepítése a konfliktusterületekre. Ennél azonban többet kell tenni. Az új eljárások alkalmazását az EBESZ-ben az Egyesült Államok kezdeményezte. A jövőben az USA alaposabban veszi majd igénybe az EBESZ konzultációs és konfliktusmegelőző mechanizmusát. A cél: olyan EBESZ-t teremteni, amely szerves részét képezi az új biztonsági építménynek. Az Egyesült Államokra nehezedő súlyos terhek időszakában az EBESZ — mint az ENSZ alapokmányának 7. cikke alá tartozó regionális szervezet — számos olyan feladatot láthat el, melynek megoldását egyébként az ENSZ-től várnák el. Ennek az együttműködésnek a jelentőségét hangsúlyozta Boutros Gáli ENSZ-főtitkár részvétele is a budapesti EBESZ-csúcsértekezleten. Az EBESZ semmi körülmények között nem helyettesítheti a NATO-t vagy az EU-t. Az EBESZ semmiképpen nem állhat a NATO felett; a két szervezet funkciója gyökeresen különbözik, és különbözniük is kell. A valóságban az EBESZ szerepének növekedése nem érinti a NATO kötelezettségeit. Módszerei egészen más dimenziókba tartoznak, mint a NATO eljárásai. Az EBESZ funkcióját jól példázza az a megegyezés, amely a közelmúltban jött létre Budapesten a szervezet és Oroszország között a vitás Hegyi Karabah üggyel kapcsolatos tárgyalási törekvések összehangolásáról és politikai megállapodás létrejötte esetén békefenntartó egységek biztosításáról — mindez komoly előrelépést jelent afelé , hogy az EBESZ jelentőségteljesebb szövetséggé váljék. Ugyancsak nemrég az oroszok beleegyezésüket adták ahhoz, hogy az EBESZ tényfeltáró misszót küldjön a Csecsenföldre. Jelentős ugyan maga a tény, hogy Moszkva elfogadta az EBESZ beavatkozását, de ez a beavatkozás túl későn történt, lehetőségei pedig túl korlátozottak. Csecsenföld vitán felül az Orosz Köztársaság része. Ugyanakkor az Egyesült Államok kezdettől fogva hangoztatta hogy az orosz kormánynak be kell tartania az emberi jogok elismerésének — EBESZ-határozatokban és másutt lefektetett — nemzetközi előírásait. Tragikus módon és teljesen szükségtelenül az orosz kormányzat olyan hadjáratot hajtott végre Groznij városa ellen, amely nagyszámú polgári áldozatot követelt, és lehetetlenné tette a humanitárius segítséget. Oroszországgal és a volt Szovjetunió többi részével kapcsolatban a Nyugat általános célja továbbra is az integráció — a Nyugat politikai, gazdasági és biztonsági intézményeinek aklába terelni a kialakuló demokráciákat. A grozniji csata megkezdése óta Csecsenföld egyenesen Oroszország ellen dolgozott. Továbbá súlyosan megosztó elemnek bizonyult az orosz politikai életben, és komoly mértékben hátráltatta az Orosz Köztársaság reformját, demokratizálódását és stabil, demokratikus, soknemzetiségű állammá való fejlődését. A csecsenföldi válság minden borzalma ellenére sem változtatta meg az amerikai érdekek jellegét. Januárban Clinton elnök kijelentette: mikor 46 Külpolitika
