Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - NATO-DILEMMÁK - Tolnay László: Növekvő "euroszkepticizmusunk" forrásai
Tolnay László európai térségben. Az összefüggések sokkal bonyolultabbak, mintsem azokat az eddigi módszerekkel megnyugtatóan lehetne rendezni. Látni kell például, hogy Magyarországnak, amely különösen érintett e kérdésekben, elsősorban nem szomszédaival vannak problémái, hanem azoknak vannak problémái az identitásuk megőrzésében európai normák szerint is sértett és ezért tiltakozó magyar kisebbségekkel, ami az anyaországot is állásfoglalásra kényszeríti. Mindezt összevetve, úgy tűnik, hogy a vártnál hosszabb lesz a „menetelés" Európába. A jelek szerint ennek lerövidítése nem annyira Közép- és Kelet-Európán, mint inkább az euro-atlanti intézményekben integrált hatalmak elhatározásán múlik. A térség országainak eminens érdeke a csatlakozási szándék és ezzel összefüggésben a feltételek teljesítésére irányuló erőfeszítések fenntartása, mivel számukra elsősorban „modernizációs horgonyt", a felzárkózás lehetőségét, vagyis az elmúlt négy évtized következményeinek felszámolását jelenti. Ennek ellenére a nyugati magatartás arra enged következtetni, hogy számukra a „lassú belenövés" lenne inkább elfogadható. Egy olyan folyamat, amelynek eredményeként Közép- és Kelet-Európa államai az együttműködés kiszélesedésének hatására de facto már az euro-atlanti szervezetek részének lennének tekinthetők, miközben de jure még nem kapnák meg a tagállami státuszt. Ebbe beleilleszthetők az olyan együttműködési formák is, mint a napjainkban zajló, a délszláv válság felszámolását szolgáló „IFOR-hadművelet", amelyben — mint ismeretes — a NATO vezetése alatt térségen kívüli államok is részt vesznek. Egy ilyen helyzet tartósításával a „befogadók" átmenetileg levehetnék a napirendről a bizonytalankodásuk legfőbb okát képező kérdéseket. Nevezetesen a bővítéssel kapcsolatos, szervezeteken belül mutatkozó konszenzushiányt, a „bekerültek" és „kívül maradottak" közötti ellentétek kezelését és az orosz tiltakozásból adódó véleményeltérések felszámolását. 156 Külpolitika