Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - NATO-DILEMMÁK - Tolnay László: Növekvő "euroszkepticizmusunk" forrásai
Növekvő „euroszkepticiznmsunk" forrásai A NATO mediterrán orientációját támogató és ezzel keleti irányú bővítését ellenszenvvel figyelő országok közül elsősorban Olaszország, Spanyolország és Törökország érdemel figyelmet, de e csoport fellépését Görögország és Portugália is erősítheti. Magatartásukat főleg gazdasági érdekek motiválják. Attól tartanak, hogy érdekérvényesítési lehetőségeik jelentősen szűkülnek Közép- és Kelet-Európa integrációja esetén. Olaszország az iszlám országokból kiinduló fenyegetést és a Földközi-tenger medencéjében elfoglalt kényes geopolitikai helyzetét igyekszik felhasználni a nyugati integrációs szervezeteken belül is súlyának növelése érdekében. Attól tart, hogy ebbeni törekvését megzavarja a NATO, illetve az EU figyelmének a keleti térségek felé fordulása. Nyilvánvalóan ez indította az olasz kormányzati köröket arra, hogy a barcelonai mediterrán konferencián felvessék: az EU és a régió kölcsönös gazdasági függősége miatt a szervezetnek nagyobb figyelmet kellene fordítania a Mediterraneumra, és célszerű lenne egy euro-mediterrán gazdasági térség kialakítása. Ennek egyik feltétele volna — olasz vélemény szerint —, ha az elkövetkező öt évben az ide irányuló pénzügyi segélyek elérnék legalább a közép- és kelet-európai országoknak szánt támogatás szintjét, vagyis a 6,6 milliárd ECU-t, a kilátásba helyezett 4,7 milliárddal szemben. Ez az olasz vélemény abból a szempontból is figyelmet érdemel, hogy Olaszország fogja betölteni a következő időszakban az EU-elnöki tisztet. Hasonló célokat szolgál Rómának az a javaslata is, amit Spanyolország is támogat, hogy hozzanak létre egy mediterrán biztonsági és együttműködési szervezetet. Bár ez az elképzelés nem kapta meg a barcelonai konferencia jóváhagyását, de egy másik javaslat, amely valamiféle mediterrán „Partnerség a békéért" program beindítását szorgalmazná, még nem került le a napirendről. A spanyol törekvések mögött az észak-afrikai és a közel-keleti régióval való kapcsolatok mélyítésének elérése húzódik meg. Madrid véleménye szerint ezt nemcsak gazdasági, hanem biztonságpolitikai szempontok is indokolják. A spanyol politikai körök is az iszlám fundamentalizmus terjedésére és az ezzel járó instabilitás veszélyére hívják fel a figyelmet, amelynek kezelését már jelenleg is sürgető feladatnak tekintik. Törökország, amely az utóbbi időben, különösen a legutóbbi választásokat követően, növekvő figyelemben részesül, legalább is szavakban nem emel kifogást a NATO bővítése ellen. Korábban ellenezte a szövetség határainak és felelősségi körzeteinek kiterjesztését, mivel úgy látta, hogy az jelentős eszközöket kötne le a szövetségen belül, és a bürokrácia növekedésével járna. Az utóbbi időben azonban módosulni látszik Ankara álláspontja. Kevesebb ellenérv hangzik el az általuk „stabil zónának" nevezett többé-kevésbé a visegrádi csoport országaival azonosítható régió integrációjával szemben. Hangsúlyozzák viszont, hogy a NATO kibővítése hosszú távú folyamat, és nem járhat a szövetség „felhígításával". 1995. ősz—tél 149
