Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - NATO-DILEMMÁK - Meiszter Dávid: Bizonyosságok és dilemmák
Meiszter Dávid sodása. Értem ezen az instabil társadalom, a szerkezeti ellentmodásoktól feszülő gazdasági élet, valamint az előre nem láthatóan változó nemzetközi környezet következtében az egyén és az ország jövője iránt érzett bizonytalanságot. Ezen érzést kiváltó okok, csak felsorolásszerűen: 1. A sikeres gazdasági modernizáció elmaradásának eshetősége, a fejlett országok közösségétől való „végleges" leszakadás réme. 2. Jelentős társadalmi rétegek életfeltételeinek súlyos romlása, a kilábalási perspektíva teljes hiánya. 3. Mindezek kumulatív következményeként: robbanás veszélyével fenyegető társadalmi feszültségek, az országon belül a nemzetiségi konfliktusok állandósulása, a biztonságérzet hiányának eluralkodása. A megoldás elég kézenfekvőnek látszik: az ország gazdasági integrációjának fel- gyorsítása. Csak ezen az úton érhető el e nemkívánatos jelenség okainak (az 1. és 2. pontokban említettek) felszámolása. Csak ezen az úton teremthető meg partnereink érdekeltsége és készsége tényleges biztonsági garanciák nyújtására. Csak ezen az úton hozható létre tartós biztonság. A probléma azonban az, hogy Nyugat-Európa ehhez nem igazán partner, s emiatt a nagy fordulat pillanatában hátrányban vagyunk — valódi hendikeppel állunk szemben — a következő okok miatt: — Kelet-Közép-Európa — és ezúttal ide értendő Oroszország is — valójában gazdaságilag nem volt érett (most sem az!) arra, hogy súlyos feszültségek — ideiglenesen széles rétegek anyagi helyzetének jelentős romlása — nélkül bekapcsolódjék a nyugat-európai gazdasági vérkeringésbe és élvezze azt, azaz hasznot húzzon belőle reformja és modernizációja végrehajtásához; — Nyugat-Európa politikailag nem volt érett — és a piacgazdaság játékszabályai nem is adják meg egykönnyen a lehetőséget — arra, hogy bevegye, bevezesse Közép- Kelet-Európát saját gazdasági vérkeringésébe és így ne csak „indító motorként", hanem hajtóműként is hasson a fordulat továbbvitelére. A Nyugat egy óriási történelmi lehetőséget mulasztott el! Ez azt a benyomást erősíti az emberben, hogy a főszerepet játszó országok élén voltak ugyan jó gyakorlati politikusok, de hiányoztak a távolba látó és történelmi perspektívában gondolkodó államférfiak. Segítséget csak amolyan tessék-lássék módon nyújtottak. Nem tudtak pillanatnyi érdekeik fölé emelkedni annyira, hogy lássák: már középtávon is országaik érdekeit szolgálná e térség anyagi áldozatokkal járó megsegítése. De mindez már a múlté. A jelen pillanatot illetően is komoly nehézségekkel állunk szemben: 1. Korunk legfontosabb jellemzője, hogy a világpolitikában prognózisok felállítása rendkívül kockázatos. Minden, ami prognózis címen fut, az nem több, mint korlátozott ismeretállandókra alapozott „saccolás". Erre pedig mindkét oldalnak nehéz értelmes politikát építenie. 2. A Nyugat — nem beszélve az országonként eltérő érdekek sokaságától — nem rendelkezik sem az elemzés egységes módszerével, sem a szükséges akcióképességgel ahhoz, hogy egy nyel142 Külpolitika
