Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - NATO-DILEMMÁK - Bertram, Christoph: A NATO a 21. század felé tart?
A NATO a huszonegyedik század felé tart? Christoph Bertram A NATO nem a huszonegyedik század felé tart. Ehelyett mély, tartós válságban van, és lehet, hogy nem éri meg az évtized végét. E nyugtalanító helyzet oka nemcsak az a jólismert és immár banális indok, hogy fennállásának régi oka már nem létezik. A sokkal mélyebb ok az, hogy ennek a páratlan nyugati biztonsági klubnak — páratlan a tradicionális közös reflexei miatt, páratlan az évek során szőtt személyi hálózata miatt, páratlan bámulatos képessége miatt, hogy összeköti az Atlanti-óceán két partját — van közös emlékezete, de közös célja már nincs. A közös emlékezet biztosítani fogja, hogy ez a klub valameddig még tovább szolgálhat. Tarthatnak csúcstalálkozókat, megválaszthatnak főtitkárokat, levezethetnek konzultációkat és hadgyakorlatokat. A közös munka még egy ideig ad feladatot a minisztereknek, bürokratáknak és katonáknak. De a cél érzete hiányzik. A NATO nem tudja, merre tartson. Ha az út, amelyen jár, vezet valahová, akkor csak a régi mondás értelmében: „Ha nem tudod, hová akarsz menni, bármelyik út odavisz". Lehet azzal válaszolni erre, hogy a NATO még sohasem volt olyan népszerű, mint ma, amikor a kelet-európai új demokráciák sokasága kopogtat az ajtaján, bebocsátást kérve. Ez azonban, úgy tűnik, nem segít azoknak ott benn, hogy rájöjjenek, mit is akarnak. Lehet azzal érvelni, hogy a világ nem biztonságos hely, hogy — amint azt James Woolsey, a CIA nemrég nyugalomba vonult igazgatója szereti hangsúlyozni — sikeresen elbántunk a sárkánnyal, amelyik negyven éven át fenyegetett bennünket, de még szörnyen sok mérges kígyó nyüzsög köröskörül az őserdőben. Tökéletesen igaz. De a sárkányból áradó veszéllyel ellentétben, amely egyesítette a Nyugatot, a kígyók keltette veszélyek megosztanak minket. A szovjet fenyegetés koalícióépítésre ösztökélt. Az űj fenyegetések koalíciórombolók. Elég, ha csak a Nyugat zavarodottságát nézzük a mai Jugoszláviával kapcsolatban, vagy a valószínű nyugati zavart, mondjuk, a holnapi Algériával kapcsolatban. Talán Jugoszlávia különleges eset? Bárcsak az volna. De nincs miért kerülgetni a tényt: ez az első európai konfliktus a hidegháborút követően. Több mint három éven és majdnem négy télen át az Észak-atlanti Szövetség — amely azzal büszkélkedik, hogy az egyetlen működő védelmi szervezet Európában — képtelen volt megtenni a Balkánon azt, amit működő biztonsági szervezetektől elvárnánk: hogy véget vessen 130 Külpolitika
