Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - NATO-DILEMMÁK - Valki László: Szeret,nem szeret... (A NATO-kibővítés kérdőjelei)
Valki László egyébként aligha gyakorolna megfelelő elrettentő erőt a csatlakozás, ha azt semmilyen előkészület nem előzné meg. A szóban forgó országok csoportja elég nagy kiterjedésű ahhoz, hogy jelentősebb időt vegyen igénybe katonai integrációjuk, ideértve a hadianyag-bázisok létrehozását, a honvédelmi erők modernizációját stb. Hacsak arra nem számítanak a halogatás taktikájának hirdetői, hogy a NATO erői majd úgy fogják „megvédeni" Közép- és Kelet-Európát, mint néhány évvel ezelőtt Kuvaitot. Az „orosz medvének" a kibővítéssel kapcsolatos ellenérzései egyébként a NATO- erők határozott jugoszláviai fellépése nyomán csak fokozódtak. Már az Öböl-háborúban alkalmazott nyugati haditechnika látványos szereplése sem töltötte el kifejezett örömmel az orosz vezető köröket, most azonban különös aggodalommal figyelték azoknak a nagy találati pontosságú fegyvereknek a bevetését, amelyek segítségével végül is tárgyalóasztalhoz kényszerítették a szerb politikusokat. A délszláv háború ugyanis Oroszország közelében zajlott, és Moszkva úgy érezte, hogy köze van ehhez a térséghez, hiszen — az ENSZ-embargó ellenére — nem véletlenül támogatta Szerbiát hosszú hónapokon, sőt éveken át. A boszniai bombatámadásokkal — jelentette ki Jelcin — a szövetség megmutatta, hogy mire képes. „A NATO hajlamos arra, hogy először bombázzon és utána számolja össze a civil lakosság körében keletkezett veszteségeket" — folytatta, majd megállapította, hogy ilyen körülmények között a NATO kibővítése „nagy politikai hiba", amely azzal a veszéllyel jár, hogy „egész Európát lángba borítja". Az orosz elnök különben ezt az alkalmat ragadta meg arra, hogy először bírálja nyilvánosan Kozirevet, aki szerinte „sok hibát" követett el a külpolitikában, különösen a délszláv válsággal kapcsolatos orosz diplomácia irányításában.87 Mindazonáltal azokkal értek egyet, akik azt mondják és gondolják, hogy a kibővítés kérdésében Moszkvának nem szabad vétójogot adni. A NATO nem keltheti azt a benyomást Oroszországban, hogy az utóbbi valóban megvétózhatja új tagállamok felvételét. Ez téves képzeteket keltene Moszkvában az orosz föderáció tényleges szerepével és lehetőségeivel kapcsolatban. Különösen helytelen lenne, ha Moszkva azt hinné, hogy a közép- és kelet-európai országok szegről-végről mégis csak Oroszország befolyási övezetéhez tartoznak s hogy ezt a Nyugat el is ismeri.88 Ugyanakkor mind a Nyugatnak, mind pedig Közép- és Kelet-Európának elsődleges érdeke, hogy Oroszország tevékeny részese maradjon a nemzetközi közösségnek, máskülönben elképzelhetetlen, hogy kialakuljon egy racionális alapokon nyugvó új világrend.89 „Nincs olyan biztonsági probléma a kontinensen — írja Robert Blackwill —, amelyet ne lehetne könnyebben megoldani Oroszország részvételével, mint anélkül, és amelynek megoldása ne lenne nehezebb akkor, ha Moszkva ...az euro-atlanti szövetség érdekeivel ellentétesen határozná meg saját érdekeit."90 224 Külpolitika
