Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - NATO-DILEMMÁK - Valki László: Szeret,nem szeret... (A NATO-kibővítés kérdőjelei)
A NATO-kibővítés kérdőjelei egyformán mély nyomokat hagyott a sztálinizmus, majd a „létező szocializmus" rendszerének akár személyes, akár a szocializáció során történő átélése. Akárhogyan alakult is azonban az egyes politikai szereplők sorsa és a lejátszódott eseményekről alkotott személyes meggyőződése, mindenképpen váratlan, drámai, gyakran tragikus fordulatokban gazdag időszaknak érzékelhették Közép- és Kelet-Európa, valamint a Szovjetunió történelmének utolsó hat évtizedét. A kor szemlélőjében az a benyomás keletkezhetett, hogy a térséget a bármikor-bárhol-bár- mi megtörténhet szindrómája, időnként az előreláthatóság, a kiszámíthatóság teljes hiánya jellemzi. Ez alól legfeljebb az a körülmény jelenthetett kivételt, hogy — a lengyel ellenzéket leszámítva — a harmincas-negyvenes években született korosztályok '56, '68 és '81 tapasztalatainak birtokában aligha bízhattak a szovjet uralom megszűnésében. E korosztályok számára a külső elnyomás és az antikommunista nemzeti mozgalmak következetes leverése, a belső puhább vagy keményebb diktatúrák tartóssága sajátos módon stabilabb világot jelenített meg, mint amilyen az valójában volt. Errefelé általánossá vált a felismerés, hogy a második világháború után — amíg Közép- és Kelet-Európa a maga hányatott életét élte — Eszak-Amerika, valamint Nyugat-Európa fejlett ipari államai hosszú távon, valószínűleg világtörténelmi értelemben véve is stabilizálódtak. Ez ugyan esetükben korántsem jelentette a „történelem végét", senki sem számolt azonban többé azzal, hogy az euro-atlanti térség országai egymás közti konfliktusaikat valaha is erőszakos eszközökkel oldanák meg, és azzal sem, hogy a környezetükben levő államokra a jövőben veszélyt jelentenének. Karl Deutsch amerikai politológus kifejezésével élve valóban elmondható, hogy az euro-atlanti térség államai az elmúlt négy évtizedben egyfajta „biztonsági közösséget" (security community) alakítottak ki, amelyet azelőtt ismeretlen minőségű társadalmi-politikai-gazdasági kiegyensúlyozottság jellemez.4 Ennek az állapotnak a létrejöttében jelentős szerepet játszott az együttműködés intézményesítése, a nemzetközi szervezetek egész rendszerének, különösen az Európai Uniónak és a NATO- nak a létrehozása. Ezek szerves és nagyon intenzív kapcsolatokat hoztak létre nemcsak a gazdasági élet különböző nemzetiségű szereplői, hanem az államigazgatási apparátusok között, ideértve a haderők irányító szerveit is. A kontinens másik felén, a volt Szovjetunió utódállamaiban élő népek ugyanakkor tartósan — valószínűleg világtörténelmileg is — instabil állapotba kerültek. Számukra 1991 nem a stabilizáció ígéretét, hanem egy újabb, megrázkódtatásokkal teli korszak kezdetét jelentette.5 Oroszországban 1994-re az ipari termelés a felére csökkent, becslések szerint az ipari vállalatok egyharmada veszteséges volt. 1994-ben a veszteséges üzemeknek és mezőgazdasági szövetkezeteknek nyújtott állami támogatás a GDP 22%-át tette ki. A szakértők Oroszországban, Ukrajnában és számos volt szovjet köztársaságban 1996-ban is a termelés további csökkenésével szá1995. ősz—tél 99
