Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Farkas György: Integrációnk alternatívái és esélyei
Integrációnk alternatívái és esélyei c.) Összefoglalva, a „problématerhelt alternatívák" kifejezéssel nem integrációnk tagadását kívánom mintegy „elrejteni", s különösen nem a lehetetlenségét felidézni. Az integráció valójában e problémák ellenére is végbemehet: inkább jelezni kívántam azt, hogy túl sok kézzelfogható, reális tényező és tapasztalat támaszt kétséget mindenekelőtt a korábban oly fontosnak tartott időtényező érvényesítésére való lehetőségünkkel kapcsolatban, valamint a „kiszámíthatóságra", a következetes végrehajtásra való képességünk tekintetében. Egy másik összefüggésben az válhat kérdésessé, hogy jókor és megfelelő döntések születnek-e; vagy hogy az egymással (időben és tartalomban) versengő programok a hazai gazdasági tevékenységeket képesek lesznek-e folyamatosan (nemcsak alkalmilag és esetleg csak egyes körzetekben) az integráció érdekében mozgósítani. Annak is fennáll a lehetősége, hogy az EU 1996-ban nem tud (nem kíván?) döntést hozni a csatlakozási tárgyalásokról 1997-re: akár saját, belső eredetű okból, akár mert az addigi fejleményeket a kelet-európai térségben (annak egészében vagy egyes országokban) nem tartja elég ígéretesnek, meggyőzőnek. Nem lényegtelen eltérések keletkezhetnek a tényleges integrációs folyamatban annak következtében is, hogy a betelepülő idegen vállalkozások elfogadják-e a hazai gazdasági (ezen belül az integrációval kapcsolatos) folyamatokat, együttműködnek-e velük, netán csak rajtuk uralkodva kívánják-e „átmenteni magukat", vagy éppen maguk törekednek „rendet teremteni". Természetesen feltételezzük és reméljük ugyanakkor, hogy mindazok a problémák, hiányosságok, feszültségek, amelyeket fölvetettünk, együttesen egyáltalán nem merülnek föl, s egyes elemeik is csak ideig-óráig, alkalmanként terhelik a folyamatot. Bár azzal így is számolni kell, hogy a negatív tényezők, folyamatok között egyfajta kölcsönhatás, éspedig egymást fölerősítő hatás működik. Nem utolsósorban azt is figyelembe kell venni, hogy ha bizonyos jellemzők súlya meghatározott arányokon túl megnő a hazai integrációs folyamatban, az már azt is kétségbe vonhatja, hogy mennyire „önálló", illetve „határozott" magyar integrációs program végrehajtásáról lesz szó, vagy mennyire érvényesülnek inkább a „külső integrátorok" érdekei. A társadalmi alkalmazkodóképesség, különösen az „új" befogadására való felkészültség és képesség jelzett bizonytalanságait is figyelembe véve, ez utóbbi variáns esetén akár szélsőséges hazai reakciók megjelenése sem zárható ki. Ezek és egy sor más, a remélt kedvezőbb és a figyelembe vehető kedvezőtlenebb tényezők különböző kombinációi formájában felírható változatok nemcsak egyszerű gondolatkísérletek. Szembe kell velük nézni nem utolsósorban azért, mert vannak nyilvánvaló tehertételeink, amelyek nemcsak az integráció irányából igyekeznek visszafordítani, de visszafognak az integráció végrehajtásában is, vagy a miénkhez képest eltérő érdekeltségeknek törekednének elsőbbséget adni. Ezek nem kizárólag a külső (és számunkra emiatt objektív) feltételekkel függenek össze, nem is csak politikai jellegűek, és/vagy kizárólag anyagi (durván szólva: pénzügyi) természetű bizonytalanságok. Más szóval ha kritikusan szemléljük, még várat magára az az egyértelmű fordulat a hazai cselekvé1995. ősz—tel 95