Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Inotai András: A regionalizmus dinamikája a magyar-német kapcsolatok példáján
Inotai András politikai és gazdasági nyitottságát. Vagyis Magyarországnak nem lehet érdeke, hogy majdani EU- csatlakozását követően, mint az EU új (keleti, déli, esetleg északi) határa, egyfajta EU- végvárrá váljon. Csak a határok minden irányú átjárhatósága esetén garantálható a régió biztonsága, stabilitása és tartható fenn növekedése. Csak így érhető el, hogy Magyarország szerepe erősödjön, mégpedig nemcsak az európai biztonsági rendszerben, hanem gazdasági együttműködésben is. Németország egyfajta szubregionális központot építhet ki Magyarországon a további keleti és déli irányú gazdasági terjeszkedés céljából. A magyar—német gazdasági kapcsolatokban elért intraindusztriális együttműködési szint már ma lehetővé teszi, hogy a magyarországi termelés egy részét fokozatosan a kevésbé fejlett szomszédos országokba telepítsék át, míg Magyarországon ennél fejlettebb termelési kultúra gyökeresedjen meg. A regionális pénzügyi és kereskedelmi szolgáltatások alközpontjaként a német és más transznacionális vállalatok egyre érdekesebb partnernek tekinthetik Magyarországot mind a termelés, mind az elosztás, a szolgáltatások vagy akár néhány K+F-tevékenység vonatkozásában. Vagyis a növekvő német érdeklődést hasonlóképpen növekvő nem-német érdeklődés kísérné, ami összességében javíthatja a magyar alkuerőt. Természetesen nincs szó arról, hogy ezzel lényegében változhatna Magyarország politikafogadó státusza. Arra azonban van esély, hogy az eddigieknél is kiegyensúlyozottabb kapcsolatok jönnek létre, mindenekelőtt pedig megteremtődnek a hosszútávú növekedés és stabilitás előfeltételei. 4. Záró megjegyzések és néhány nyitott kérdés A magyar—német kapcsolatok fontos elemét képezik a pozitív és nyitott regionalizmus európai folyamatának. Részt vállalhatnak Magyarországnak a világgazdaságba való beépülésében, európai integrációjában és a szubregionális kooperációban egyaránt. Bár a bilaterális viszony egyenlőtlen (aszimmetrikus), ami valamennyi politikacsináló—politikafogadó ország viszonyára jellemző, szó sincs egyoldalú függőség kialakulásáról. A döntéshozatal és a megvalósítás szempontjából meghatározó biztonsági, politikai, sőt gazdasági területeken is erős multilaterális kontroll érvényesül, amit mind a politikacsináló, mind a politikafogadó országnak figyelembe kell vennie. A német befolyás leginkább a gazdaságban van jelen, amely terület Németország nemzetközi összehasonlításban is vitathatatlan erőssége. Mindaddig, amíg Németország modernizációs szerepet tölt be Magyarországon (és Közép-Európában), és ennek megfelelően hozzájárul a térség növekedéséhez, szerkezetváltásához, műszaki fejlődéséhez és külső pénzügyi erőforrásainak biztosításához, a kapcsolatok pozitív hatásai erősebbnek bizonyulnak, mint a függőségtől való — megalapozott vagy alaptalan — félelmek. E kérdésben egyébként Magyarország különbözik a régió többi országától, ahol a németekkel kapcsolatos történelmi tapasztalatok nem mindig kedvezőek. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Németország se64 Külpolitika
