Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Inotai András: A regionalizmus dinamikája a magyar-német kapcsolatok példáján
A regionalizmus dinamikája... könnyen egy nevezőre hozhatók a kibővített regionalizmushoz fűződő magyar és német érdekek. Amikor a magyar alternatívákkal foglalkozunk, kiindulásként hangsúlyozni kell, hogy ezek az alternatívák a legtöbb esetben nem zárják ki egymást. Éppen ellenkezőleg, az ezekben megfogalmazott lépések többnyire egyidejű és összehangolt megvalósításáról van szó. Némileg leegyszerűsítve, ezek az alternatívák három fő csoportra oszthatók: a) globális alternatívák, b) európai opciók, c) (szub)regionális feladatok. a) A globális alternatívákkal három területen célszerű foglalkozni: a biztonságban, a gazdaságban és az „ideológiában". Biztonsági szempontból Németország nagymértékben integrált a NATO-ba, Magyarország pedig a lehető legrövidebb időn belül a NATO tagja szeretne lenni. Ez pedig azt jelenti, hogy Magyarország „német függősége" egészen mást jelent biztonsági és megint mást gazdasági szempontból. Még fontosabb, hogy a biztonságpolitikában Magyarország nem Németországtól fog függni, hanem egy nemzetközi szervezet ellenőrzése alá kerül. Gazdasági vonatkozásban a magyar külgazdasági kapcsolatok máris meglehetősen kiegyensúlyozott vagy legalábbis többoldalú függőséget árulnak el. Nagyon valószínű, hogy ez nem valamiféle tudatos és (több) évtizedes magyar gazdasági stratégia eredménye, ugyanakkor a kialakult helyzet jó alapot teremt arra, hogy Magyarország továbbra is diverzifikáltán fejlessze gazdasági kapcsolatait a világgazdaság meghatározó szereplőivel. Ahogy a 7. tábla mutatja, figyelemre méltó különbségek alakultak ki Magyarország külgazdasági kapcsolatainak egyes fő területei között. Németország meghatározó szerepe a kereskedelmi kapcsolatokban vitathatatlan. A külföldi működőtőke-befektetések tekintetében azonban már az Egyesült Államok vezeti a rangsort, míg a külföldi adósság legnagyobb része Japánnal (és Németországgal) szemben mutatható ki. Ami végül az „ideológiát" illeti, már ma is érezhető az a verseny, amely a különböző nyugati koncepciók és iskolák között — többek között Magyarországon is — folyik azért, hogy ki tudja saját ideológiai és kulturális „termékeit" az átalakuló régióban a leginkább értékesíteni. Némileg leegyszerűsítve úgy fogalmazhatunk, hogy ennek a versenynek a főszereplői az észak-amerikaiak és a (kontinentális) nyugat-európaiak. A verseny nyilvánvaló az átalakulási problémák politikai és gazdasági megközelítése terén, az intézményi rendszer kiépítésében, a piacgazdasági magatartásminták átvételében, kulturális és nyelvi szokásokban egyaránt. Az egyik érdekes magyar példát a sokkterápia és a gradualizmus hívei közötti gazdaságpolitikai vita szolgáltatja, amely legújabban — ismét leegyszerűsítve — a pénzügyi stabilizálás és a gazdasági modernizáció közötti elsőbbség kérdésében lángolt fel. Másik példa a pénzügyi és bankrendszer jogi infrastruktúrájának kiépítése. Kezdetben Magyarország az angolszász rendszert fogadta el, újabban azonban több jel utal arra, hogy a kontinentális európai, ezen belül mindenekelőtt a német rendszer jobban tudja segíteni az átalakulási folyamat jelenlegi fázisában felmerült feladatok megoldását. Bár nyilvánvaló eseteket igen nehéz prezentálni, nem kétséges, hogy hasonló amerikai—európai verseny jellemzi a privatizációs ügyleteket is. 1995. ősz—tél 61
