Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Inotai András: A regionalizmus dinamikája a magyar-német kapcsolatok példáján
A regiomlizmus dinamikája... viszonyra. Ezért a kontraproduktiv lépésektől és kívánságoktól célszerű—saját érdekünkben —tartózkodni. Ötödször: tisztázandó Közép-Európa álláspontja Németország jövőbeli szerepét illetően mind Európában, mind a szűkebb közép- és kelet-európai térségben. Magyarország (és Bulgária) kivételével valamennyi átalakuló országnak felül kellene emelkednie a jelenlegi meglehetősen skizofrén állapotokon. Egyrészt ugyanis valamennyien Németországban látják meghatározó partnerüket és politikai-gazdasági érdekeik legbefolyásosabb közvetítőjét az EU felé. Másrészt azonban még mindig nem tudnak szabadulni a történelmi múlt kisértésétől és attól a gondolattól, hogy 1989-et követően valójában egy új német regionális dominancia van kialakulóban. 2.5. Gazdasági szempontok Amint látjuk, Németország korlátozott, de feltétlenül érdemleges szerepet játszik a magyar biztonsági és külpolitikai elképzelésekben. Kétségtelen azonban, hogy a magyar—német regionalizmus legdinamikusabb területe a gazdasági együttműködés. Ezt legjobban az a tény illusztrálja, hogy a magyar gazdaság számára a német gazdaság játssza a gazdasági modernizációs „horgony szerepét". Ezt egész sor érvvel lehet alátámasztani (részle tes kifejtését lásd lnótái, 1994). 1. Németország a kiemelkedően legfontosabb kereskedelmi partnerünk. 1994-ben a magyar export 28,2 százaléka irányult oda, míg importunk 23,4 százaléka származott Németországból.7 Az alapvető német orientáció a legtöbb termékcsoportban is igazolható. Különösen fontos, hogy az utóbbi években jelentős orientációváltás ment végbe a német felvevőpiac irányában, ami mindenekelőtt a feldolgozott ipari termékeket és a gépeket jellemzi (2. táblázat). Összességében a politikai és gazdasági rendszerváltás fél évtizede után Németország közel azonos kereskedelmi súlyra tett szert, mint amilyennel a nyolcvanas években az egykori Szovjetunió rendelkezett a magyar külkereskedelemben. Történelmi összehasonlításban azonban semmi más nem történt, mint hogy a magyar—német kereskedelmi kapcsolatok visszatértek a normalitáshoz.8 2. A magyar—német kereskedelem immár több mint egy évtizede kiemelkedően dinamikus. Ennek eredményeként az 1989 előtti NSZK-val és az NDK-val lebonyolított kereskedelem összességében már a nyolcvanas évek második felében elérte a Szovjetunióval folytatott áruforgalom értékét. Eközben azonban jelentős elmozdulás ment végbe az NSZK javára és az NDK rovására.91990 után immár az egyesült Németország vált az exportorientált magyar fejlődés mozdonyává, mégpedig annak ellenére, hogy az egykori NDK-piac összeomlott, és ennek következményeként a magyar—NDK-kereskedelem jószerivel megszűnt. 1989 és 1994 között Németország részesedése a magyar exportban több mint megkétszereződött (11,9-ről 28,2 százalékra), míg az importban kb. 50 százalékkal nőtt (16-ról 23,4 százalékra). A magyar statisztikában kimutatott dinamikus fejlődést a német tükörstatisztika is igazolja, hiszen Magyarország részesedése az 1989—1994 közötti periódusban 0,53 százalékról 0,88 százalékra nőtt a teljes német importban (lásd a 2. és a 6. táblázatot). 1995. ősz—tél 57
