Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - EURÓPÁBÓL AZ UNIÓBA - Vastagh Pál: A jogharmonizáció-általános nézőpontból
A jogharmonizáció — általános nézőpontból ség domináns jogi kultúrájával — megvonta az állami büntetőhatalomtól. Vagy arra, hogy északi szomszédunkkal való jogvitánkban mindkét fél alávetette magát a hágai nemzetközi bíróság joghatóságának. A jogharmonizáció részleges eszköze lehet a deregulációs technika alkalmazása, tekintettel jogrendszerünk hatékonyságrontó, túlszabályozott állapotaira. Ez nem egy már többszörösen elvetélt kampányfeladatot jelent, hanem egyrészt a gazdaságba való állami beavatkozás szükséges szintre szorítását — összhangban azzal, hogy az Európai Unió joga liberális, szabadkereskedelmi alapú jog —, egy olyan állami jogszabály- tömeg felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését, ahol az adott területeken felmerülő feladatokat nem a központi állami szabályozás, hanem az egyszerűbb társadalmi, köztestületi, önkormányzati szabályozás válthatja fel. A második kérdés — az, hogy ami lehetséges, az kívánatos-e is egyben — politikai döntéseket igényel a csatlakozni szándékozó részéről és a befogadó részéről egyaránt. Az Európai Unió fogadókészsége nélkül nincs integráció, és a viszonos szándékokat rögzítő megállapodások után érdemileg kell nekilátni a kölcsönösen előnyös csatlakozási kritériumok és feltételek kidolgozásához. Ehhez segített hozzá az Európa Tanács Bizottságának a közép- és kelet-európai társult országok számára készített Fehér Könyve, amely a közösségi jogszabályok átvételét, az egységes belső piac jogharmonizációs kritériumait tartalmazza. E multilaterális dokumentumot kétoldalú, szakértői szintű egyeztetések előzték meg, s kormányzati szintű elfogadására 1995 júniusában, az európai csúcson, Cannes-ban került sor. Jogharmonizációs programunk megvalósítása kétféle logikához illeszkedik. Egyfelől az európai megállapodásból fakadó nemzetközi jogi kötelezettségek szempontjából közelít az egyes jogterületeken jelentkező feladatokhoz (a belőle következő két ötéves periódussal, melynek feladatai közül egy rész már teljesült és folyamatosan teljesül). Másfelől a közép- és kelet-európai társult országoknak az egységes belső piaci szabály- és feltételrendszerről útmutatást tartalmazó Fehér Könyvhöz való igazodása a funkcionális, kereskedelempolitikai elemekre, megfontolásokra helyezheti a hangsúlyt. Ilyen például a nemzetgazdaságok közötti — akár vámjellegű, akár nem vámjellegű — kereskedelmi korlátok megszüntetése, amit negatív integrációnak is neveznek (mert ez még nem jelenti a gazdaságpolitikák, környezet- vagy fogyasztó- védelmi stb. politikák pozitív összehangolását). A két program között lehetnek átfedések, egyes elemek mindkettőben szerepelhetnek. A kettő között azonban nem lehet ellentmondás. Az ellentmondás nélküli párhuzamosság mellett a két program az általános és a különös viszonyában áll; ez fejeződik ki a 2004/1995. (I. 20.) kormányhatározat 8. pontjában is, amely az átfogó jogharmonizációs program előterjesztőjét, az igazságügyi minisztert teszi felelőssé a jogharmonizációs tevékenységek és az azokkal kapcsolatos programok összehangolásáért. 1995. ősz—tél 43
