Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - DOKUMENTUM - Az Észak-atlanti Közgyűlés budapesti ülésszakának beszédeiből: Kovács László külügyminiszter
Kovács László beszéde Észak-atlanti Közgyűlés, Budapest, 1995. május 27—29. N agy öröm számomra, hogy az Észak-atlanti Közgyűlés, amikor először lépett túl a NATO határain, Budapestet választotta ülése színhelyéül. Ez kifejezi az Észak-atlanti Közgyűlés érdeklődését a térség, valamint bizalmát és elismerését Magyarország iránt. Az iránt a Magyarország iránt, amely még az 1980-as évek végén létesített kapcsolatot az Észak-atlanti Közgyűléssel, és amely 1990 óta aktív résztvevője a Közgyűlés munkájának. Úgy gondolom, hogy a délszláv válság és a legutóbbi boszniai események különösképpen fontos tanulsággal szolgálnak a nemzetközi közösség számára. Az első tanulság az, hogy Közép- és Kelet-Európábán a bipolaritás megszűnése után új biztonsági kockázatok fenyegetik a stabilitást. Köztük talán a legveszélyesebb az agresszív nacionalizmus, amely kifejezésre juthat határok megkérdőjelezésében, területi ambíciókban, a kisebbségi jogok figyelmen kívül hagyásában vagy megsértésében, sőt etnikai tisztogatásban. Térségünkben néhány sajátos körülmény táplálja az agresszív nacionalizmust, de legalábbis viszonylag szabad folyást enged annak. Ezek közé sorolhatók a fellépő gazdasági nehézségek, az ezek nyomán előálló szociális feszültségek, illetve egyes országokban a demokratikus intézmények viszonylagos gyengesége, a demokrácia viszonylagos fejletlensége. A másik fontos tanulsága a délszláv válságnak és a jelenlegi boszniai eseményeknek, hogy a jelenleg meglévő biztonsági struktúrák nem képesek az új biztonsági kockázatokat kezelni. Közép- és Kelet-Európábán nincs is ilyen biztonsági struktúra. A létező és történelmi szerepet betöltött szervezetek, így a NATO, az Európai Unió, a Nyugat-európai Unió és az Európa Tanács eredetileg a nyugati világ stratégiai, katonai, biztonsági, politikai és gazdasági érdekei, valamint a demokratikus értékrendszer védelmére jöttek létre. Születésüktől kezdve feladatukból eredendően defenzív jellegűek voltak. Nem tartozott feladatuk közé más, kívül eső térségek válságainak a kezelése, és ezért nem is*jöttek létre erre vonatkozó tapasztalatok. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet ugyancsak a szembenállást próbálta keretek közé fogni, az együttműködés illetve a szembenállás szabályait meghatározni. Az EBEÉ-ből létrejött Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet pedig még az átalakulás kezdetén tart. A délszláv válság és a boszniai események harmadik fontos tanulsága az, hogy Közép- és Kelet-Európa válságai visszahatnak Európa nyugati felére is. Nem lehet Európa nyugati és keleti felét egymástól hermetikusan elszigetelni. Közép- és Kelet-Európa biztonsági kockázatai előbb-utóbb Nyugat-Európát is destabilizálhatják. A negyedik, talán legfontosabb tanulság pedig az, hogy minden tekintetben könnyebb, olcsóbb és hatékonyabb a válságokat megelőzni, mint a már kirobbant válságokat kezelni. 1995. nyár 91
