Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - NEMZETEK ÉS KISEBBSÉGEK - Kardos Gábor: Megoldhatók-e az etnikai konfliktusok? (Közép-és kelet-európai tapasztalatok)
Kardos Gábor vezetek feladata a kulturális és oktatási intézmények igazgatása, azaz a kulturális autonómia működtetése. A konszocionális demokrácia fő jellemzői a plurális társadalom lényeges alkotóelemeit felölelő politikai nagy koalíció, a döntő kérdésekben kölcsönös vétó, valamennyi lényeges szubkultúra arányos képviselete a kormányban és az összes fontos köztestületben, illetve a szubkultúrák önigazgatása.24 Ez a rendszer működhet nyelvi—területi bontásban (Belgium), de a társadalom vallási—ideológiai tömbjei között is (Hollandia). Nyilvánvaló és számottevő előnyei mellett ennek a rendszernek hátrányai is vannak, így a közösségek elkülönülése, az adminisztráció esetleges megtöbbszörözése, a közösségi vezetők hatalomba betonozása stb. Az államfejlődés és nemzetérzület közép- és kelet-európai sajátosságait tekintetbe véve az egyik megoldás mellett érvelő sincs könnyű helyzetben. Figyelembe véve a nehézségeket és a gyakran atavisztikus félelmeket, elsősorban a területi decentralizáció, a kisebbségi jogok biztosítása, illetve a kulturális intézmények autonómiája tűnik adekvát megoldásnak. A Magyarország és szomszédai közötti viszonyban valahol itt huzodhatnaK az empátia licitárai. Igaz, ha arra gondolunk, nogy az erősen vegyes lakosságú Bánátra vonatkozó, 1990 elején felvetődött területi decentralizáció milyen fogadtatásban részesült Romániában, avagy arra, hogy napjainkban milyen kampány folyik az RMDSZ Önkormányzati Tanácsa ellen, ismételten rá kell jönnünk, hogy hosszú út elején állunk. A külső tényezők szerepe A válsággá eszkalálódott etnikai konfliktusok kezelésére képtelennek bizonyult nemzetközi intézményi krízispolitika nem jelenti azt, hogy a külső tényezők szerepe elhanyagolható volna. Inkább az a megállapítás tűnik megalapozottnak, hogy a nemzetközi szervezeteknek és a nagyhatalmaknak az etnikai konfliktusok megelőzésére, illetve lefékezésére kell összpontosítaniuk erőfeszítéseiket. Ez a megfontolás vezérelte az EBEE második helsinki konferenciájának résztvevőit, hogy létrehozzák az intézmény kisebbségi főbiztosának intézményét. A kisebbségi főbiztos fellépését behatárolja, hogy az ún. korai figyelmeztető rendszer fázisát túllépő konfliktusok esetében már nem cselekedhet. Ugyanakkor eddig a szintig, meglehetősen széles hatáskörrel rendelkezik, a konfliktus lehető legkorábbi szakaszában már közbeléphet, mégha az érdekelt állam vagy államok azzal nem értenek is egyet. A főbiztos — amint ez az Észtország, Lettország és Litvánia vezetőinek tett ajánlásaiból kiderül25 — pártatlanul és nem fenyegető módon lép fel és a létező határokon belüli olyan megoldás érdekében dolgozik, amely komolyan veszi a negatív diszkrimináció megszüntetését, az emberi jogok tiszteletben tartását, a jogállamiság követelményeit és az adott politikai szituáció sajátosságait.26 66 Külpolitika
