Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - NEMZETEK ÉS KISEBBSÉGEK - Kardos Gábor: Megoldhatók-e az etnikai konfliktusok? (Közép-és kelet-európai tapasztalatok)
Megoldhatók-e az etnikai konfliktusok? (Közép- és kelet-európai tapasztalatok) Kardos Gábor A Helsinki Záróokmány elfogadásával 1975-ben, a résztvevő államok elismerték, hogy a biztonságnak nem csupán katonai és gazdasági, hanem humanitárius dimenziója is létezik. Az ezzel kapcsolatos szabályokat a sokat emlegetett harmadik kosár tartalmazta. Egy állam konszolidált működését ugyanis humanitárius fenyegetések is érhetik, az emberi jogok megsértése avagy az etnikai konfliktusok egy szomszédos államban a menekültek tömeges beáramlásához, illetve a kormányok közötti feszültségekhez vezethetnek. A történelmi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy az emberi jogokat tömegesen és durván megsértő rezsimek általában a nemzetközi színtéren is agresszívebbek. A kisebbségi konfliktusok mindezek mellett polgár- háborút, etnikai terrorizmust, a határok megkérdőjeleződését, kiválási törekvéseket és irredentizmust okozhatnak. A különböző humanitárius fenyegetések közös jellemzője, hogy — legalábbis közvetlenül — nem az államok, hanem a nemzetközi kapcsolatok nem állami szereplőinek (etnikai csoportok, menekülők stb.) magatartásából erednek, következésképpen nehéz őket elrettenteni, és a nemzetközi biztonsági intézmények aligha képesek erre. A hidegháború idején Közép- és Kelet-Európa humanitárius válságai viszonylag kis hatással voltak Nyugat-Európára, erről gondoskodott a vasfüggöny. (Voltak persze kivételek, így az 1956. évi magyar forradalom.) Mivel a hidegháború elmúltával a katonai támadás esélyei erősen csökkentek Európában, a humanitárius fenyegetések jelentősége megnőtt, különösen mert a volt Jugoszlávia és a volt Szovjetunió területén az etnikai konfliktusok fegyveres formát öltöttek. Ezek a válságok állandóan napirenden tartják a kérdést, hogy a nemzetközi biztonsági intézményeknek hogyan és milyen mértékig kell részt venniük a konfliktusok rendezésében.1 Közép-Kelet-Európa konfliktusai — Dieter Mahncke, a német védelmi minisztérium tervezői részlegének igazgatóhelyettese szerint — önmagukban nem jelentenek veszélyt Nyugat-Európára nézve mindaddig, amíg elszigetelhetőek. Ugyanakkor a feszültségekkel összefüggő problémák, így a nacionalizmus, az etnikai konfliktusok, illetve a menekültek áradata elérheti Nyugat-Európa államait. Emellett további ve1995. Nyár 57
