Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Vásárhelyi Miklós: Külpolitika az átmenet korszakában
Külpolitika az átmenet korszakában tendő óta politikailag, jogilag, gazdaságilag közelebb kerültünk a nyugati intézmény- rendszerhez, és törekvéseinket méltányolják. Mégis, a csatlakozás lehetőségének időpontjáról még távoli dátummal sem kecsegtetnek. Be kell érnünk a bilaterális kapcsolatokkal, amelyek fejlődése még a rendszerváltás előtti időre nyúlik vissza. A csatlakozás ugyanis az anyaországok gazdaságainak olyan megterhelést jelent, nekünk pedig olyan előnyökkel járna, amelyek felérnek a korábban annyira óhajtott, de nem teljesült, Marshall-terv jellegű gazdasági támogatással. A döntő tényező végül itt is az érdekfelismerés. Amikor például ez év februárjában az Egyesült Államok kormánya úgy ítélte meg, hogy a mexikói gazdasági válság az amerikai stabilitást is fenyegetheti, szinte napok alatt negyven milliárd dollár hitel támogatást nyújtott a csődbe jutott szomszédos országnak. Végülis a folyamatot csak az gyorsíthatná meg, ha a nyugati demokráciák felismernék, hogy a gazdasági egyensúly megteremtése és az ezzel járó politikai stabilitás nemcsak a régió országainak létkérdés, hanem érdeke a „birtokon belül lévő" államoknak is. Csak a Közép- és Kelet-Európával kiegészített kontinens lehet egyenrangú partnere, piaci vetéiytársa az Egyesült Államoknak és Japánnak. Ezt ma leginkább a legvitá- lisabb ország, a Német Szövetségi Köztársaság érzékeli, a többi érdekelt fél egyelőre inkább azzal kísérletezik, hogy adminisztratív intézkedésekkel védekezzék a tengerentúli terjeszkedéssel szemben. Hasonló az alaphelyzet a NATO tekintetében is, bár itt a konkrét kérdések másképpen vetődnek fel. Feltűnő, de érthető, hogy ezen a kockázatosnak tűnő katona-politikai terepen gyorsabb a haladás, mint a gazdasági integrációban. Az utóbbinál ugyanis a volt Szovjetunió érdekszférájában lezajló folyamatok egyértelműen negatív irányba befolyásolják a szemléletet, itt viszont ez az aggasztó kiszámíthatatlanság serkenti a cselekvést. Az előrehaladás azonban a NATO-csatlakozásban sem kevésbé bonyolult. A magyar és a külföldi sajtóban a NATO kibővítésével kapcsolatban naponta jelennek meg egymásnak merőben ellentmondó közlemények. A médiában és a közvéleményben uralkodó zűrzavar azonban csak tükröződése a NATO körüli döbbenetes bizonytalanságnak. Az ellentmondás a NATO szerepének tisztázatlanságában rejlik. Nem világos ugyanis az az elképzelés, hogy a hidegháború prominens terméke, Európa kettéosztásának egyik fő tényezője, a Varsói Szerződéssel szemben létrehozott katonai paktum miképpen válhat az összeurópai biztonság garanciájává. A szándékot ismételten hangsúlyozzák, de a megvalósítás módjáról nincs konkrét elképzelés. Ezért csa- pong a képzelet és látnak napvilágot a legkülönbözőbb ütemtervek, dátumok és szakaszos javaslatok. Mindenesetre itt sem indokolt, hogy Magyarország határidőket vessen fel, hiszen a megvalósulás csak részben, sőt igen kis részben függ tőlünk. A NATO 16 országának egyetértő szavazata szükséges új tagok felvételéhez. 1995. tavasz 19
