Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - EGY EURÓPAI AZ UNIÓ KAPUI ELŐTT - Csaba László: Magyarország az átalakuló posztszocialista világban
Magyarország az átalakuló posztszocialista világban művelése nehéz, sok az új feladat és a megoldatlan kérdés. Épp az újdonság és a változékonyság támasztotta intellektuális kihívás miatt e terület művelése a diplomácia, a biztonságpolitika és a közgazdaság szakértőinek egyaránt hosszú időre szép és tartós feladata marad. Az eredményes gyakorlat pedig a részterületek eredményeinek összehangolt alkalmazásával lenne megalapozható, ami a múltban igen ritkán sikerült. Pedig Magyarország mint kis ország aligha követheti az amerikai gyakorlatot, amely világhatalmi súlya és önműködő rendszere miatt a külpolitikát hagyományosan a választási küzdelmek mellékszínterének tekinti. Nekünk ugyanis nincs hova visszahúzódnunk e térségből. Jegyzetek 1 E sajátos vákuum-felfogás átfogó bírálatát ld. Vaiki—Csaba (1944). 2 Magyar nyelven szép példáját adja Griffith—Kahn (1994), értékelését ld. Csaba (1994). 3 A kínai statisztikában megfigyelhető tipikus tervgazdasági manipulációkat több elemző is szóvá tette már. Legutóbb amerikai hírszerző, üzleti és tanszéki források egybehangzó kételyeit ismertették (Smith, 1995); eszerint a hivatalosan jelentett 12 százalék körüli növekedés a valós értéknek a duplájára tehető, ez a hat százaléknyi növekmény pedig az évi 2 százalékkal növekvő lakosság közt igen egyenetlenül oszlik meg. 4 Az orosz statisztikai hivatalnak az Ekonomika i Zs/zny-ben rendszeresen közölt adatai gyakorta az elemi konzisztenciát sem mutatják, s az utódállamokra ez még inkább igaz. A számbavétel és a kimutatások „radikális reformjára" még kísérlet sem történt eleddig. 5 Nincs ez másképp a nyugati országokban sem. Olaszország kielégítő növekedési teljesítményét igencsak viszonylagossá teszi az, hogy valutája 1992 augusztusa óta egyharmadot veszített értékéből. Görögország a jelentős befektetések ellenére sem közeledett az Európai Unió átlagához. Törökországban a szerkezeti reform elmaradását jelzi a 70—110 százalékon tartósult infláció, míg Belgium fejlődését sok évre lefékezi a világ legnagyobb egy főre jutó belső államadósságának terhe. 6 Stabilizáltnak akkor nevezhetnénk ezeket az országokat, ha az infláció tartósan 20 százalékos — mérsékelt — szintre csökkent volna. Ezt a 70 százalékos bolgár és a 60 százalékos román érték, vagy épp a gyorsuló szerb infláció mellett még korai lenne kimondani. 7 Horvátországra vonatkozóan ezt igazolja Cviic (1994, 81. o.). 8 Ez voltaképp több, egymást részlegesen átfedő és csak részben intézményesített kört jelent. Elsőként a gorbacsovi időkből származó Nemzetbiztonsági Tanács említhető, ahol a kulcsminiszterek találkoznak. Ennél fontosabb az elnök saját apparátusa — Szergej Filatov vezeti — és Jekatyerinburgból származó, személyi bizalmát élvező tanácsadói, így az ország harmadik legnépszerűbb embere, Korzsakov tábornok, vagy Iljusin és Lobov elnöki tanácsadók, Szoszkovec első miniszterelnök-helyettes, valamint a kül- és a hadügyminiszter. 9 A szovjet adósság levásárlása vagy a világháborúban elvesztett műkincsek visszaszolgáltatása is kooperatív légkörben rendezhető el eredményesebben. 10 A Duna elterelése és a sérthetetlennek elismerendő államhatár egy és ugyanazon kérdés, fizikai értelemben is. A szlovák nyelvtörvény, az oktatási törvény és az új területi beosztásra vonatkozó elképzelések visszavonása nélkül a nemzetiségi jogokra vonatkozó különegyezmény holt betű marad, hisz szlovák részről már az aláírás pillanatában sincs fedezete. 1995. nyár 43
