Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - EGY EURÓPAI AZ UNIÓ KAPUI ELŐTT - Csaba László: Magyarország az átalakuló posztszocialista világban
Magyarország az átalakuló posztszocialista világban keznek, ahol az eredmény az előfeltevés és a módszertan függvénye, vagy a hagyományos, puha (például napi sajtóból vagy személyes informálódásból származó) információként kerülnek a kiadványba. így még az olyan egyszerűnek tűnő kérdésekre, mint a népesség száma vagy más demográfiai adatok, sem lehet egyértelmű válaszokat kapni, főleg nem időben. A pénzforgalmi statisztikák a dolog természeténél fogva jó adag becsléssel élnek. Ez nemcsak az olyan adatokra vonatkozik, mint a készpénz-állomány, a megtakarítási hányad, vagy épp a vagyongyarapodás. Az államháztartás számbavételi rendje is olyan, hogy konszolidált — azaz az egymást átfedő és semlegesítő pénzmozgásokat kiszűrő — mérleg nem készíthető. Magyarországon először 1992-ben készítettek nem csekély munkával a múltra vonatkozóan egy ilyen becslést (Borbély—Neményi, 1993), a gazdaságpolitikát megalapozni képes, naprakész információs rendszer azonban azóta sem jött létre. így például azok az adatok, amelyeknek a nemzeti termék központosított hányadát vagy épp az államháztartási kiadások GDP-hez mért arányát kellene mutatniuk, legföljebb becslésszerűen értelmezhetők. A módszertani megszorítások további sorolása helyett az előadottak talán azt is szemléltethetik, hogy a „reálgazdasági teljesítményre" vonatkozó megállapításokkal igen óvatosan kell bánni: azok inkább irányzatok, semmint mértékek megítélésére alkalmasak. A gazdasági fejlettség megítélésénél pedig rendkívül fontos, hogy ne a piaci árfolyamot, hanem a vásárlóerő-paritást használjuk. Az összes kelet-európai valuta piaci árfolyama a vásárlóerő 30—45 százalékán állandósult, így az árfolyamon kimutatott fejlettségi szint a valóságosnak fele-harmada csupán. E módszerrel élve a posztszocialista térséget az Erópai Uniótól elválasztó szakadék még a valóságosnál is sokkal nagyobbnak látszik, s a felzárkózás időigénye nemzedékekre tolódik ki. De nem sokkal jobb a helyzet a rendszerváltási teljesítmény megítélése tekintetében sem. Az talán nem is meglepő, hogy nemzetközi szervezetek és nagybankok szinte havonta adnak ki különféle mutatószám- és pontrendszereket, amelyekkel a 27 posztszocialista államot valahogy sorolni, rendszerezni tudják. E listák a napi sajtó érdeklődése mellett főleg készítőik játékszenvedélyét szolgálják jól, hiszen aligha vitatható, hogy a rendszerek minőségi jellemzőit leíró mutatók megbízhatósága a statisztikai kimutatásokénál is sokkal kisebb. Például a privatizációs munkaversenyben elérendő pontokért Csehországban az önkormányzatoknak átadott tulajdont már a „privatizációs" jelzővel illetik. Oroszországban a hivatalosan privatizált cégek jórésze tartalmilag legfeljebb közvetett állami tulajdonba került, s működésük még igen távol esik attól, amit mondjuk Amerikában a magánvállalati működés jellemzőinek tekintenek (Bornstein, 1995). Ezért az az évek óta felvetődő kérdés, hogy most akkor voltaképp ki kit hagyott le, s hogy mely ország veszítette el régi dicsőségét és egykori versenyelőnyét a többiekkel szemben, valójában nem értelmezhető jól, s nem is vehető nagyon komolyan. 2995. nyár 31
