Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - EGY EURÓPAI AZ UNIÓ KAPUI ELŐTT - Kádár Béla: Az Európai Unió kibővülésének kérdőjelei és feltételei
Az Európai Unió keleti kibővülésének kérdőjelei és feltételei szereplők száma az oka. Hasonlóképpen a mai tagjelölt országoknak még a tárgyalások kezdete után sem lesz módja az Unió mindenkori döntési mechanizmusainak módosítására. Ebből adódóan az Unió gazdasági és működési rendjének elhúzódó átalakulása sem az új tagjelöltek megjelenésének függvénye. A leszakadás az Uniós kemény mag mögött, illetve egy esetleges többsebességes Európa kialakulása sem magyarázható az új tagországok megjelenésével, hiszen előreláthatóan a jelenlegi tagországok egy része sem tud eleget tenni az évtized végére a maastrichti normáknak, másrészt az új tagországok feltételezhetően a korábbinál jóval szigorúbb felvételi mércét kapnak. c) Bár a keleti kibővülés végső soron politikai döntés lesz, a kibővülés halogatására törekvő erőtényezők jelenlegi motivációja alapvetően gazdasági. A külkereskedelemben főként komparatív bérelőnyökre támaszkodó kevésbé fejlett jelenlegi tagországok, illetve a mezőgazdasági exportőrök az alacsonyabb költségszintű kelet-közép- európai országok versenyétől tartva ellenzik a kibővülést. Nem szerencsés figyelmen kívül hagyni, hogy Magyarország aránya a 12 tagország összimportjában 0,2 százalékról 0,4 százalékra nőtt 1989 és 1994 között. A viszonylagos piaci arány alig 2 ezrelék nagyságú növekedése aligha indokolhat aggodalmakat a piac zavaró, netán kiszorító hatásáról. A CEFTA-országok egészében a piaci arány növekedésének mértéke alig éri el az 1 százalékot, arányuk az Unió importjában 0,86 százalékról 1,65 százalékra nőtt. Az Unió megfelelő gazdasági és kereskedelmi dinamizmusa esetén a kelet- közép-európai országok piaci térnyerésének hatása elenyésző. A CEFTA-országokból származó Unió-import évi átlagban 10 százalékos bővülése az Unió egységnyi összimport-növekményének kevesebb mint 2 ezrelékét jelenti. Különösen megalapozatlanok a kelet-közép-európai országok mezőgazdasági exportoffenzívájára vonatkozó aggályok. A négy visegrádi ország, valamint Románia és Bulgária összesített mezőgazdasági exportja 1990—93 között 2226 millió ecu-ről 1806 millió ecu-re csökkent, az Európai Unióból származó mezőgazdasági importja viszont 1266 millió ecu-ről 2230 millió ecure nőtt,3 azaz az országcsoport netto exportőri poziciója az agrárkereskedelemben jelentős deficitté változott. Az országcsoportban egyedül Magyarország őrizte meg netto agrárexportőri pozícióját. Agrárexportja 713 millió ecu-ről 624 millió ecu-re csökkent, importja viszont 119 milllióról 299 millió ecu-re nőtt. Az export-import arány tehát a térség agrár- kivitelének több mint egyharmadát adó Magyarország esetében a korábbi 6-ról 2,4-re csökkent. Nyilván teljesen megalapozatlan ilyen irányzatok mellett a nyugat-európai agrárérdekek sérelmeiről beszélni. Éppen az eddigi irányzatok fennmaradása kény- szeríthetne ki olyan kereskedelempolitikai fejleményeket, protekcionista lépéseket, amelyek bumerángként üthetnének vissza a nyugat-európai agrárérdekekre. Az agrárkereskedelem kedvezőtlen irányzatai mellett is látható azonban, hogy Magyarország 1995. nyár 17
