Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - EGY EURÓPAI AZ UNIÓ KAPUI ELŐTT - Kádár Béla: Az Európai Unió kibővülésének kérdőjelei és feltételei
Az Európai Unió keleti kibővülésének kérdőjelei és feltételei tőkeimport-állományának több mint kétharmada kötődik az Európai Unió tagországaihoz. Ebből adódóan földrajzilag eleve meghatározott a magyar társadalmi, gazdasági-politikai alkalmazkodás iránya. Bár az elmúlt fél évtized külkereskedelmi kapcsolatai nem szűkölködtek kedvezőtlen tapasztalatokban, az Unió tagországaival folytatott külkereskedelem alakulása a maga egészében elősegítette az elkerülhetetlen külgazdasági súlypontváltás s a rendszerváltás veszteségeinek csökkentését. c) Nagyszámú nemzetközi beszámoló a kelet-közép-európai rendszerváltáshoz nyújtott nyugati támogatás számszerűsítését meglehetősen infiáit formában, a felajánlott hitelek, beruházási Ígérvények s tőkebefektetések figyelembevételével vizsgálja, érdemi rendszerváltási és modernizációs támogatásnak azonban csupán a segélyelemeket is tartalmazó PHARE program tekinthető. Brüsszeli forrás szerint2 az 1990—92. közötti támogatási kötelezettség-vállalás 5,8 százaléka minősíthető segélynek. Ezen Unió-centrikus program teljes költségvetésében Magyarország részesedése 1990-ben 20 százalék, 1994-ben 8,6 százalék volt. A program tényleges gazdasági hatását szemlélteti, hogy az 1990—93 közötti 398 millió ecu összegű PHARE kötelezettségvállaláson belül a lebonyolítás lassúságával összefüggésben a tényleges kifizetések aránya 46 százalék volt, azaz a fenti időszak magyar GDP-jéhez viszonyított nagyságrendje nem érte el a 2 ezreléket, a költségvetési kiadások 3 ezrelékét. Noha Magyarország emberi erőforrásainak színvonala korántsem alacsonyabb, mint a nyugat-európai országok átlaga, a PHARE program az elmúlt időszak nagy részében a fejlődő országokban szokásos ún. tanácsadási programokat finanszírozott a nyújtott támogatás több mint 40 százalékának mértékéig. Csupán az 1994—95-re elfogadott indikativ programban sikerült először a csökentett előirányzaton belül bizonyos átcsoportosítást elérni a szoftver-jellegű és a hardver-jellegű támogatás között, s ennek eredményeként az infrastruktúra fejlesztésére fordítható források aránya 50 százalék fölé emelkedett, a magánszektor fejlesztését pedig az előirányzat kereken 20 százaléka szolgálja. A PHARE program mai jelentőségét tehát semmiesetre sem az eddigi nagyságrend illetve felhasználási struktúra magyarázza, hanem a tény, hogy áttekinthető középtávú időszakon belül az Európai Unió nem kíván más erőforrást átadni a rendszerváltás, illetve az európai felzárkózás támogatására. A várható hatások bemérését megkönnyíti annak figyelembevétele, hogy 1990— 93 átlagában Magyarország évente és fejenként nem egészen 6 dollár összegű támogatáshoz jutott a dél-európai országok csatlakozásának előkészítését s jelenlegi szerkezeti korszerűsödését, valamint kohézióját elősegíteni hivatott támogatások évenkénti s fejenkénti 300 dolláros átlagával szemben. Más oldalról érzékelteti a támogatási nagyságrendek makroökonómiai jelentőséget az a körülmény, hogy az Unió kevésbé fejlett tagországai, Portugália, Spanyolország, Görögország és Írország évi GDP-jük 2—3, 5 százalékára rugó pénzügyi támogatásban részesültek s részesülnek Magyarország említett két ezrelék alatti eddigi tényleges hányadával szemben. 1995. nyár 15
