Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 2. szám - EGY EURÓPAI AZ UNIÓ KAPUI ELŐTT - Szent-Iványi István: Magyarország és az európai csatlakozás
Magyarország és az európai csatlakozás sokkal inkább az egyedüli lehetőséget és hajtóerőt kell látni Magyarország modernizációjára és fejlődésére. A felkészülés nemcsak azért elengedhetetlen, mert tárgyalásainkon morális támaszt ad, hanem elemi érdekünk is, hogy az ország gazdasága, jogrendszere és társadalma a csatlakozást követően meg tudja állni a helyét. Mindannyian jól tudjuk, hogy a magyar gazdaság jelenlegi állapota, szerkezete, hatékonysága és versenyképessége még sok kívánnivalót hagy maga után. Az a tény, hogy a teljes jogú csatlakozásra még évekig nem kerül sor, aligha ad felmentést a célirányos cselekvés kötelessége alól. Ennek a közeli dátumnak éppen arra kell ösztönöznie minket, hogy hozzuk létre a már véglegesnek tekinthető integrációs intézményrendszert, és mindazokon a területeken, ahol külső segítség nélkül magunk is előre tudunk lépni (jogharmonizáció, közvélemény felkészítése, szakmai csoportok képzése stb.), mutassunk fel kétségbevonhatatlan eredményeket. Ezeken az alapokon már nyugodt lelkiismerettel elkezdhetjük a csatlakozási tárgyalásokat 1997-ben. Nem igaz az, hogy a csatlakozás időhorizontja azonos a láthatárral. Reális alapokon nyugszik a magyar kormánynak az a törekvése, hogy az 1996-os kormányközi konferenciát követő fél éven belül (ahogyan erre Ciprus és Málta esetében már ígéretet is tettek), de legkésőbb 1997-ben kezdődjenek meg a csatlakozási tárgyalások. Ha pedig a tárgyalásokat megkezdtük időben, jó alappal számíthatunk arra, hogy néhány éven belül le is tudjuk zárni azokat. így jutottunk el a kezdeti csodavárástól a tudatos aprómunkáig — az ajándékba kapott tagság álmától a megszenvedett, kiharcolt tagság valóságáig. A láthatár mégiscsak közeledni látszik. 1995. tavasz 9
