Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - DOKUMENTUM - A magyar-szlovák alapszerződés parlamenti vitájának jegyzőkönyve
A magyar—szlovák alapszerződés parlamenti vitája szlovák kormánnyal, azzal a kormánnyal, amelynek a kormányprogramja számtalan ponton ellenük irányul — mint ahogy azt tegnap már megfogalmaztuk. Önök azt mondják, meghaladták a szimbolikus külpolitikát és pragmatikus külpolitikát folytatnak. Uraim, ez tévedés: önök igazából most kezdték el a szimbolikus külpolitikát, a határon tüli magyarságról lemondás politikáját anélkül, hogy bármily pragmatikus eredményt föl tudnának mutatni. A határon túli magyar szervezetekkel való egyeztetés kérdése. Miniszterelnök úr, jól emlékszünk-« arra, hogy ön a Magyarok Világszövetsége közgyűlésén itt, a felsőházi teremben azt mondta, hogy a határon túli magyarság legitim politikai szervezeteinek egyetértési joga van az alapszerződéssel kapcsolatban? Valóban nem az érdekel bennünket, hogy hány hanyadrangú bürokrata hányszor kommunikált a határon túli magyarokkal. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy van-e egyetértési joga a határon túli magyarságnak ilyen súlyú külpolitikai kérdésekben. Másodszor: ezzel a kérdéssel kapcsolatban Eörsi Mátyás fogalmazta meg, hogy egyik így, másik úgy gondolkodik. Ebben van valami: eltérő hangsúlyaik vannak az egyes politikai szervezeteknek, de ők kiadtak egy közös deklarációt — ez a közös deklaráció a szlovákiai magyarság hivatalos véleménye —. amelv nem tartalmazza azt. hogy ők támogatnák az alapszerződést. (Dr. Pető Iván: De azt sem, hogy nem!) A hangsúlybeli különbségekhez annyit még hadd tegyek hozzá: a Magyar Polgári Párt valóban egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy támogatja — a tizennyolc képviselőből eggyel rendelkeznek a szlovákiai magyar képviselők közül. Körülbelül ilyen lehet a szlovákiai magyarság megoszlása is az alapszerződéshez való viszonyban. (Gellért Kis Gábor: Nem, nem, ez tévedés!) Az autonómia. Miniszterelnök úr, engem nem igazán az érdekel, hogy Meciar hogy értékeli — bár nem mellékes. Engem az érdekel, ön hogy értelmezi az autonómia kérdését. Ha jól értettük, A Hétben vasárnap este ön azt mondta, hogy nem támogatja a politikai autonómiát. Ön megkezdte a 1201-es ajánlásról való magyar lehátrálást ezzel a kijelentésével; vagy ha nem, kérjük, hogy véleményét értelmezze a magyar parlament számára. Benesi dekrétumok. Miniszterelnök úr, örülök, hogy ön azt mondta: képviseli a benesi dekrétumok eltörlésére vonatkozó stratégiát. De kérem, hogy akkor a külügyminiszterével egyeztesse ezt a stratégiáját, mert az ön külügyminisztere úgy fogalmazott, hogy aki a benesi dekrétumok eltörlésére vonatkozóan fogalmaz meg politikai stratégiát, az nem akarja a közeledést a szomszédokkal. (Bársony András: Nem igaz! Nem ezt mondta!) Márpedig a benesi dekrétumok szerepe megkerülhetetlen a magyar—szlovák viszonyban ugyanúgy, ahogy megkerülhetetlen a magyar—orosz viszonyban 1956 kérdése. És végül is azt szeretném összegezni, hogy úgy látom, ez az alapszerződés a gyakorlat szintjén semmit nem ért el — még csak egy apró politikai vagy gazdasági vagy bármilyen alku sincs a háttérben! Mi az, hogy kötelező jog, Bársony András!? Hát ha nem akarják kötelező joggá tenni a belső jogban, akkor nem fogják azzá tenni! Mi tudja őket erre kényszeríteni? Ehhez kellett volna egy ellenőrzési mechanizmus! De önök az utolsó pillanatban a nemzetközi ellenőrzési mechanizmusra vonatkozó magyar igényt is föladták! (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.) 1995. tavasz 123
