Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - DOKUMENTUM - A magyar-szlovák alapszerződés parlamenti vitájának jegyzőkönyve
Dokumentum Vajon hazaáruló-e az, aki végre békét akar a szomszédaival? Vagy aki azt akarja, hogy jól érezhessük magunkat egymás országaiban, és aki megbecsülést akar szerezni és teremteni a Nemzetek Közösségében a magyarság, Magyarország számára egész Európában és a világban? Sajnálattal mondom, hogy bármit tesz ez a kormány, vagy bármit nem tesz a kormány, az ellenzék egyes szélsőségesei csak ócsárolni tudják a végrehajtó hatalmat. Nagyon sajnálom ezt. Emlékeztetni kívánom tisztelt képviselőtársamat és társaimat, hogy milyen támadásokat kaptunk 1994 decemberében, amikor azt mondottuk, hogy a NATO-tagság ügyében konzultálni kell az orosz vezetéssel. S mire vezetett ez a konzultáció? Arra, hogy ma az orosz vezetés elismeri nyilvánosan, hivatalosan is, hogy a NATO-hoz való csatlakozás szuverén döntés joga, a mi döntésünk ügye, és a csatlakozás nem befolyásolja a magyar—orosz kapcsolatok alakulását. Nagyon szeretném aláhúzni: minden bírálatot, megalapozott kritikát jó néven, jó szívvel fogadunk, de a szélsőséges uszításokat, a demagóg hangvételt elutasítjuk, legyen az az ország nemzetközi tevékenységével vagy a belső helyzetével kapcsolatos. Nagyon szeretném a tisztelt ellenzék figyelmét felhívni arra, hogy a kormány nem hagyja magát ellehetetleníteni, mint ahogy ezt érzékeljük különösen az utóbbi hetekben és hónapokban. Lehet, hogy ezeket a törekvéseket az ellenzék nem támogatja, de meggyőződésem szerint a szavazók nagy többsége igen; lehet, hogy az ellenzék nincs velünk, de Európa velünk van. Köszönöm szépen. (Hosszan tartó nagy taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülés előtt tartott rendkívüli házbizottsági ülésen abban állapodtak meg a frakcióvezetők, hogy a miniszterelnök úr mostani felszólalására minden frakció öt percben kap válaszadási lehetőséget. Ennek megfelelően megadom a szót a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének, Csóti képviselő úrnak. CSÓTI GYÖRGY (MDF): Elnök tír! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök tír! Lehet, hogy tegnap jó volt magyarnak lenni Párizsban, de mától Szlovákiában rossz magyarnak lenni. (Felzúdulás a kormánypártok padsoraiban, taps az ellenzéken.) Kilenc hónapja a szociál-liberális koalíció semmit nem tudott felmutatni. Nem tudta betartani ígéreteit, hogy a gazdasági élet területén valamiféle előrelépést fog biztosítani, nemhogy szociális érzékenységről, de érzéketlenségről tett tanúbizonyságot. Ezt követően szüksége volt valamilyen sikerre, úgy vélte a szociális kormányzat, de a kilenc hónap alatt csupán egy szörnyszülöttet tudott produkálni, tisztelt képviselőtársaim. Mert mit lehet elmondani egy szerencsétlen csecsemőről, akiről nem lehet megállapítani, hogy fiú- e vagy lány? (Korózs Lajos: Ez vagy te!) Hallottak-e már, tisztelt képviselőtársaim, olyan nemzetközi szerződésről, amelynek aláírása előtt az egyik aláíró fél egy vastag dokumentumot tesz le az asztalra, bizonyítandó, hogy ő egészen másképp értelmezi azt a szerződést, mint a másik fél? Mert erről van szó! Hallhattuk tegnap, ma reggeli híradásokban is, hogy megnyugtató hangokat vél közvetíteni a pozsonyi rádió, a pozsonyi és a szlovákiai újságok. Semmiféle kollektív jogról, semmiféle autonómiáról szó sem lehet, ezt sikerült lesöpörni az asztalról. Tisztelt Miniszterelnök tír! Nem vasárnap kezdődtek meg ezek a reagálások. Fölhívom a szíves figyelmét, hogy Meciar miniszterelnök úr már pénteken azt mondotta, hogy örökre levehetjük a napirendről a magyar autonómia kérdését. S azt is nagyon jól tudjuk, hogy akár 116 Külpolitika
