Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - POLITIKAELMÉLET - Huntington, Samuel P.: Civilizációk háborúja?
Civilizációk háborúja? Samuel P. Huntington N apjainkban új időszak kezdődik a világpolitikában, és az értelmiség már fel is vázolta, hogy — különböző vélemények szerint — milyen is lesz a jövő: van, aki a történelem végéről, van, aki a nemzetállamok közti konfliktusok kiéleződéséről, és van, aki épp ellenkezőleg, a nemzetállamok alkonyáról beszél. Ezek a jóslatok azonban csak egy-egy dimenzióját ragadják meg az új realitásnak, és közben éppen azt hagyják figyelmen kívül, ami alkalmasint a legfontosabb, sőt, központi aspektusa lesz az elkövetkező évek világpolitikájának. Az én feltevésem szerint ebben az új világban a konfliktusok nem az ideológiában és nem is a gazdaságban gyökereznek majd. Az emberiséget megosztó nagy ügyek, illetve a konfliktusok kiváltó okai kulturális természetűek lesznek. Továbbra is a nemzetállamoké lesz a főszerep a nemzetközi diplomáciában, ez azonban mit sem változtat azon, hogy a legfontosabb világpolitikai konfliktusok különböző civilizációkhoz tartozó nemzeteket és népcsoportokat állítanak szembe egymással. A világpolitikára a civilizációk harca nyomja majd rá a bélyegét. A civilizációk közt húzódó törésvonalakból lesznek a jövő frontvonalai. A civilizációk közti konfliktusok alkotják majd az utolsó fázisát a modernkori konfliktusok fejlődésének. A vesztfáliai béke utáni másfél évszázadban, illetve a nemzetközi kapcsolatok modern rendszerének megjelenésével a nyugati világ háborúi elsősorban olyan fejedelmek (császárok, abszolút vagy alkotmányos uralkodók) között törtek ki, akik ezen az úton próbálták növelni hatalmukat, hadseregüket, árukivitelüket és legfőképpen az országuk területét. így jöttek létre a nemzetállamok, és a francia forradalomtól fogva a nemzetek közti konfliktusok teljesen háttérbe szorították az uralkodók közötti versengést. 1793-ban — ahogy R. R. Palmer mondja — „véget érnek a királyok háborúi és megkezdődnek a népek közötti háborúk". Ez a séma, amely az egész 19. századot jellemezte, az első világháborúig érvényes. Ezután — az orosz forSamuel P. Huntington több, mint két éve megjelent tanulmánya a nemzetközi kapcsolatok s a külpolitika-elmélet legújabb irodalmának kétségtelenül legtöbb reflexiót kiváltó munkája. Elméleti igényű megközelítések — rá egyetértőén hivatkozva vagy vele hevesen polemizálva — aligha kerülhetik meg ezt a cikket; ebben a lapszámban is több írás fölidézi. Közzétételével egyrész magyarul is hozzáférhetővé akartuk tenni, másrészt a hazai külpolitikai gondolkodókat és történészeket is ösztönözni szeretnénk hozzászólásokra és ellenvéleményekre, amelyeknek közzétételére a Külpolitika készséggel vállalkozik. —A szerk. 183 1995. ősz—tél
