Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Jordán Gyula: A kínai hadsereg és a reformfolyamat
ra. A bizottságban a két Jang játszhat majd domináló szerepet, a hadsereg feletti ellenőrzést elsősorban ők gyakorolhatják, mivel Csiang Cö-min nem rendelkezik igazán erős személyi hatalmi bázissal, és hiányoznak a tapasztalatai és ismeretei a katonai ügyekben. Másrészről Teng Hsziao- ping funkciók nélkül is a legbefolyásosabb politikai személyiség marad (függetlenül a tömegek szemében elszenvedett presztízsveszteségétől), mivel Kínában a hatalom még mindig erősen perszonalizált, személyhez kötött, intézményesített jellege csak fokozatosan formálódik. Ennek következtében egy vezető hatalma, befolyása inkább függ életpályától és kapcsolataitól, összeköttetéseitől, mint hivatali pozíciójától. A reformfolyamat különböző okok következtében már 1988 őszén lelassult, és a mostani véres leszámolással súlyos csapás érte, mégsem tekintjük csupán üres fogadkozásoknak a reformok és a külvilág felé történő nyitás folytatásáról most sűrűn elhangzó állításokat. Ez a vezetés egy részének őszinte törekvését is takarja, és a jelenleg domináló keményvonalas irányzat a presztízsveszteség, a legitimáció gyengülése miatt hosszabb távon nem nélkülözheti a mérsékelt és reformelkötelezett civilek és katonák támogatását, és számolnia kell a reformokból eddig hasznot húzó csoportok és területek hangulatával is. 1 Kína álláspontjának alakulására a stratégiai védelmi kezdeményezésre vonatkozóan lásd John W. Garver: China’s Response to the Strategic Defense Initiative. Asian Survey, 1986. 11. sz. 1220—1239. 1. 2 Beijing Review (a továbbiakban BR), 1986. 1. sz. 14—15. 1., 1986. 12. sz. 14—15. 1., 1986. 16. sz. XVII—XVIII. 1. 3 Robert S. Wang: China’s Evolving Strategic Doctrine. Asian Survey, 1984. 10. sz. 1040—1055. 1. 4 The Military Balance 1987—1988. London, 1987. 208. 1. Más forrás már egy évvel korábbra némileg magasabb számokat közölt. Lásd World Armaments and Disarmament. SIPRI Yearbook 1986. Oxford Un. Press, 1986. 103. 1. 5 Far Eastern Economic Review (a továbbiakban FEER), 1988. március 24. 66. 1. 6 Mao Ce-tung Válogatott Művei. 2. kötet. Szikra, 1953. 414—415. 1. 7 Ehhez lásd June Teufel Dreyer: Civil-Military Relations in the People’s Republic of China. Comparative Strategy. International Journal, 1985. 1. sz. 27—49. 1. 8 Ehhez lásd Richard D. Nethercut: Deng and the Gun: Party—Military Relations in the People’s Republic of China. Asian Survey, 1982. 8. sz. 691—704. 1. 7 Határozat a párt felszabadulás utáni történetének néhány kérdéséről. MTI CSZS, XXV. évf. 35. sz. 15. 1., 36. sz. 10. 1. 10 Monte R. Bullard—Edward C. O’Dowd: Defining the Role of the PLA in the Post—Mao Era. Asian Survey, 1986. 6. sz. 706—720. 1. 11 FEER, 1987. november 12. 42. 1. 12 Alastair I. Johnston: Changing Party—Army Relations in China 1979—1984. Asian Survey, 1984. 10. sz. 1012—1039. 1. (különösen 1021. 1. 13 FEER, 1988. március 24. 66. 1. 14 The Military Balance ... i. m. 148. 1. 15 John Frankenstein: Military Cuts in China. Problems of Communism, 1985. július—augusztus. 58. 1. 16 A kérdéshez lásd June Teufel Drey el: The Chinese Militia. Citizen—Soldiers and Civil—Military Relations in the People’s Republic of China. Armed Forces and Society, 1982. 1. sz. 63—82. 1. 92
