Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Jordán Gyula: A kínai hadsereg és a reformfolyamat
■zus” alakult ki, az széles körű nézeteltéréseket takar; az „emberek szeretik a hadsereget’’ állítás a katonai akciókban részt vevők iránti gyűlöletet leplezi. A vezetés egységét most az események ellenforradalommá minősítése körül alakították ki, de ezt ugyanúgy nem tekinthetjük véglegesnek, mint ahogy 1978-ban maga Teng Hsziao-ping ragaszkodott ahhoz, hogy az 1976. áprilisi Tienanmen téri demonstrációt ellenforradalom helyett népfelkelésként határozzák meg. .. Jelenleg az ideológiai és a politikai nevelésre helyezik a hangsúlyt, a párt vezető szerepének erősítésére, ami olyan azonnali változást és visszalépést is eredményezett, mint az alapszintű pártbizottságok szerepének növekedése a gyárakban, intézményekben, amennyiben a reform korábbi törekvéseivel szemben most ismét közvetlen résztvevőivé (sőt meghozóivá) váltak az összes döntéseknek. Hasonlóan nem éppen a reform irányába mutat „Tacsing szellemének” (a múltban sokat reklámozott olajmező) dicsérete és újjáélesztésének meghirdetése. A kínai események immár sokadszor igazolták, hogy ezekben a pártós politikacentrikus rendszerekben eredményes reformfolyamat elképzelhetetlen a politikai rendszer reformja nélkül. Kínában ennek igényét a reformok viszonylag korai szakaszában megfogalmazták, de a gyakorlatban inkább csak átszervezésekre, bizonyos adminisztratív változtatásokra került sor, a struktúra fő jellemzői és működésének alapelvei változatlanok maradtak. Ezt nyilvánvalóvá tette a kezdettől hangsúlyozott „négy alapelv” (ragaszkodni a szocialista úthoz, a népi demokratikus diktatúrához, a párt vezető szerepéhez, a marxizmus—leninizmus és Mao Ce-tung eszméihez) melletti kitartás is. Nem került sor igazi demokratizálásra, az országos politikát továbbra is 25—30 fős csúcsvezetői csoport artikulálja és irányítja, egy rendkívül kiterjedt, szinte minden demokratikus ellenőrzés felett álló párt- és állami bürokrácia segítségével. Ilyen körülmények között mindig igen nagyfokú a bizonytalanság, a visszarendeződés veszélye, és változatlanul a vezető csoporton belüli erőviszonyok alakulása, a személyi presztízs és kapcsolatok maradnak a meghatározóak. Ebből a szempontból mérlegelhető annak a ténynek a hatása, hogy a KKP KB novemberi ülésén Teng Hsziao-ping lemondott a párt Központi Katonai Bizottságában eddig megtartott elnöki pozíciójáról. (Ugyanakkor egyelőre megmaradt az árnyékban levő, csak formálisan létező Állami Katonai Bizottság elnökének, s erről a tisztéről a parlament Állandó Bizottsága következő ülésén szándékozik lemondani,) Helyette Csiang Cö-min pártfőtitkár lett az elnök, Jang Sang-kun államfő a bizottság első elnökhelyettese, és féltestvére, Jang Paj-ping tábornok, a had- .sereg politikai osztályának vezetője, a KB Titkárságának tagja a főtitká91