Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 1. szám - Kollár Nóra: Szociáldemokrácia: demokratikus szocializmus (Alkalmazás - modernizáció - tapasztalatok)

Az adóreform nem titkolt kettős célja: a szociáldemokrata szociál­politika és a szociális állam iránti felelősségvállalás melletti elkötelezett­ség bizonyítása, valamint a modernizálás előfeltételeinek biztosítása, egy igen fontos területen — az emberi tényezőnél —, amelynek teljesítmény­orientáltsága, -készsége és -képessége csak kedvező társadalmi-gazdasági körülmények között bontakozik ki. E kedvező körülmények egyik lénye­ges összetevője az adópolitika, hiszen a jövedelemelvonás, bizonyos mér­téket meghaladva, teljesítmény-visszatartó hatást gyakorol. Márpedig a Vranitzky által meghirdetett modernizálás sikere nagymértékben a jobb teljesítményeken múlik. Az SPÖ fejlődése és tevékenysége a 80-as években azt mutatja, hogy a szociáldemokrácia sikerei mellett mindig új problémákkal és kihívá­sokkal is szembetalálja magát. Fred Sinowatz volt kancellár és pártelnök határozta meg a legpregnánsabban, hogy mit kell a szociáldemokráciának ebben a helyzetben tennie. „Az SPÖ-nek — mondja Sinowatz — a je­len és a jövő kihívásaival újból és újból meg kell birkóznia. , . . Látnunk kell a mai problémákat, s fáradhatatlanul meg kell valósítanunk azt, ami teg­napelőtt még csak látomás volt. Ez nemcsak az osztrák, hanem az egész európai szociáldemokrácia számára is fájdalmas folyamat. Felelősek va­gyunk a ma szociális államáért, s ez olyan feladat, amely teljes erőt igé­nyel, de ugyanakkor ki kell alakítani a holnap látomásait is. ... A szo­ciáldemokrácia az első nagy elképzelések megvalósításával megbirkózott, s most fejlődése második szakaszának kezdetén áll”.22 Sinowatz helyzetértékelése helytálló, fő vonzereje — ami egyébként valamennyi sikeres szociáldemokrata pártra jellemző — a jelen helyzet összekapcsolása egy olyan vonzó jövőképpel, amely nem táplál illúziókat a megoldásra váró problémák bonyolultságát tekintve, de ugyanakkor ereje és társadalmi befolyása biztos tudatában kellő öntudattal, önérté­keléssel és biztonságérzettel készül a „második szociáldemokrata évszá­zadra”. A 90-es évekre vonatkozóan az a cél, hogy az SPÖ az eddig is bevált szociáldemokrata alapelvek és értékek alapján, számos dolgot új néző­pontból vizsgálva felkészüljön a 90-es évek feladataira. Az alkalmazkodá­si folyamat a 80-as évek közepén megkezdődött. Ennek keretében sajá­tos munkamegosztás van kialakulóban a párt- és az állami vezetés kö­zött, amelyet Vranitzky testesít meg egyszemélyben. Ügy tűnik, az SPÖ állami vonala — s hozzá csatlakozva a párt prag­matikus szárnya, amely jelentős, de nem döntő erőt képvisel a párton belül — vállalja magára a gazdaság modernizálásának számos problémát felvető, s nem mindig hálás feladatát, valamint a szociális állam vívmá­nyinak, az új gazdasági racionalitásoknak megfelelő védelmét és fejlesz­62

Next

/
Oldalképek
Tartalom