Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Kollár Nóra: Szociáldemokrácia: demokratikus szocializmus (Alkalmazás - modernizáció - tapasztalatok)
dési keretfeltételekhez és a párt átalakulásához kapcsolódó ideológiáját és hosszabb vagy rövidebb távra szóló programját. Döntenie kell arról, hogy milyen szervezeti-struktúrális keretekben működjön tovább. Ki kell alakítania, illetve pontosítania kell a nemzetközi szociáldemokrata mozgalomhoz, a nyugat-európai integrációs régióhoz és intézményeihez fűződő kapcsolataira, a bennük elfoglalt helyére vonatkozó álláspontját, fel kell készülnie a posztindusztriális időszakra. Tisztáznia kell viszonyát a hazai és a nyugat-európai baloldalhoz. A latin régió A latin régió talán legsikeresebb szocialista pártja a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE), amely 1986-ban másodszor is abszolút többséget szerzett a választásokon. A PSOE sok szálon kapcsolódik a francia testvérpárthoz. Ennek két oka lehet: a „latin” hagyományok és az utóbbi években megtett út, a párt szociáldemokratizálódása. A sikerek alapja a párt gazdasági koncepciója, amelyet „.. . alig különböztet meg valami a konzervatív brit kormány koncepciójától”.18 A 4 százalék feletti gazdasági növekedési ütem kétszerese az európai átlagnak, az inflációt 14 százalékról 5 százalék alá szorították vissza, a külföldi beruházások növekedése a nemzetközi tőke bizalmát tükrözte. A spanyol szocialisták rövid idő alatt gazdasági csodát produkáltak, valutájuk a legstabilabbak közé tartozik Európában, de a munkanélküliek száma is a legmagasabb (15—20 százalék). Egy konzervatív kormányfőt hívei egekig magasztaltak volna ezekért az eredményekért. Gonzales viszont bírálatot kapott a Spanyolországban kialakult tényleges helyzetért, amelynek jellemzője, hogy egyre figyelemre méltóbb a különbség a gazdaságpolitikai racionalitás és a szocialista elképzelések között. Ez nemcsak abban tükröződik, hogy a PSOE a korábbi ideologikus munkáspártból fokozatosan szociáldemokrata-liberális módon gondolkodó és pragmatikusan cselekvő néppárttá válik, hanem abban is, hogy az ország gazdasága keresi a fejlett európai tőkés országokhoz való felzárkózás útját. Mivel a szocialista kormány elsősorban a gazdaságpolitikai racionalitást képviseli, a szocialista elképzelések képviseletét a szakszervezet vállalja magára. Redondo ismert szakszervezeti vezető szerint a gazdaság szabályozó mechanizmusa nem a piac, hanem a munkásmozgalom harca.19 Redondonak ez a nagyon lényeges megállapítása azonban csak a probléma egy aspektusára utal, mert a szocialista elvek képviselete ezt igényli. A realitásoknak megfelelő megfogalmazás az, hogy a gazdaság szabályozó mechanizmusa nemcsak a piac, hiszen szabályozó hatását nem 59
