Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Deák Péter: Jalta után? (A katonai tömbök válsága)
egésze vállal garanciákat a német állam sérthetetlensége, de ugyanakkor egyidejű támadóképtelensége mellett is. Ausztriával ellentétben az európai biztonsági rendszer magvaként ez esetben nem fegyveres semlegesség, hanem demilitarizált, alacsony védelmi limitek alapján létrehozott semlegességről lehet szó. Az egységes Németország élő dolog, nem lehet tőle eltekinteni, adminisztratíve a folyamat nem feltartóztatható. A kívánatos valóban az lenne, hogy a német—német közeledés éppen egy új Európa, a tömbök nélküli, kollektív és kölcsönös biztonságra épülő Európa kialakulásakor érné el a maximális fokot, amelybe a véderő problémája is beletartozik. A tömbök felszámolása tehát folyamatos és egymást követő lépések sorozata, amelynek minden fontosabb szakasza meghatározható és amely a tömbökön belül és közöttük nyilvánvaló konzekvenciákkal, közbülső eredményekkel jár. A feloszlatás utolsó szakaszaiban, különösen a megszűnés kölcsönös deklarálása után az európai klasszikus semlegesség disz- funkcióvá válik. A tömbök nélküli világ, vagy kontinens másfajta garanciákat nyújt, a semlegesség értelmetlenné, illetve számos ország természetes és egyenrangú tulajdonságává válik. A katonai tömbök lazulásához hozzájárulnak az úgynevezett tömbkeresztező regionális együttműködések, vagy integrációk. Nevezetesen a balkáni hatok laza együttműködése, de főleg az ennél intenzívebb kilátásokkal kecsegtető jugoszláv, olasz, osztrák—magyar közeledés és ennek katonai megnyilvánulási formája, a bizalmi zóna. Ez utóbbi azért sajátos, mert valamennyi együttműködő ország más-más katonapolitikai körülmények között létezik. Az ilyen integrációk esetében a tömbökhöz tartozó együttműködő országok olyan sajátos érdekeket fogalmaznak meg és teljesítenek, amelyek eltérnek a szövetségi érdekektől, bár nem ellentétesek azokkal. A tömbök közeledésének és ezzel kölcsönös felbomlásának evolúciójában különleges szerepük van az egyre jobban terjedő bizalomépítő rendszabályoknak. Ezek lényegében minőségileg mindig magasabb fokon kialakított garanciák, amelyeknek betartását ellenőrzött nemzetközi közbeeső egyezmények szavatolják. Ezek a rendszabályok eleinte a váratlan, később az általános katonai tevékenységek tilalmát, illetve bejelentési kötelezettségét írják elő. A tömbök feloszlatását kimondó és egy új biztonsági rendszert kialakító egyezmény gyakorlatilag a bizalomépítő kölcsönös egyezmények csúcspontja, koronája lesz, mintegy a tömbök közötti bizalom abszolút kifejeződése, amely feltehetően szankciókat helyez kilátásba a katonai lépések, illetve új koalíciók megalkotásának megakadályozására. 40
