Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - Deák Péter: Jalta után? (A katonai tömbök válsága)
VSZ-ben a szövetség politikai-ideológiai fundamentumának lebomlása után előtérbe kerülnek a kifejezetten katonai és hadigazdasági érdekek, amelyeken belül a nemzeti aspirációk — az ideológiai csillapítás híján — direktebben, keményebben jelentkeznek. Az országok helyzete minden még fennálló szubjektív akarat ellenére meg fogja követelni a katonai fejlesztési együttműködés új formáit, tartalmát és mechanizmusát. A már említett német kérdés a NATO-n belül is új megközelítéseket, átcsoportosításokat igényel. A VSZ struktúrájának és mechanizmusainak átrendezése napirenden lévő kölcsönös igény. Első lépésként célszerű felszámolni a katonai automatizmusokat, ennek nemzetközi, jogi és gyakorlati következményeivel együtt. Ehhez viszont az kell, hogy a VSZ „politikai és védelmi” szövetségből katonapoltikai integrációvá és együttműködő társulássá alakuljon át. Ennek során megszabadul ideológiai-politikai jellemzőitől és ezek meghatározó voltától és ezzel együtt lazítja a kifejezetten katonai-hadászati integratív mechanizmusokat. A felsőbb testületek katonapolitikai jellegén az értendő, hogy a — politikától ugyan nem független — katonai helyzet, erőviszony, fenyegetettségi realitások, a leszerelési lépések analízisét követően összehangolja az egyes szerződő országok katonai magatartását. Különösen vonatkozik ez a leszerelési tárgyalásokon és bizalomépítő fórumokon történő egyeztetésre. A leszerelési folyamatban való együttműködés ugyanis a VSZ egyik legfontosabb feladata. Az átalakítás irányvonala úgy jellemezhető, hogy a VSZ nem általános biztonságpolitikai álláspontot alakít ki, ami egyébként is nehezen egyeztethető. A biztonság ugyanis nem szövetségi jellegű, hanem az egyes államok sajátja, a szövetségi biztonság esetleg a tagországok biztonsággaranciáinak valamiféle felemás elegye lehet. Magától értetődik, hogy az egyes tagországok katonai magatartásának említett összehangolása — közeli perspektívában is — együttműködési és integrációs mechanizmusok fenntartásával, létrehozásával, illetve meglévő intézmények és testületek feloszlatásával jár együtt. Éppen ezért a tömbfelszámolási folyamat fontos minőségi állomása az idegen csapatok, főleg a szárazföldi erők és a taktikai támadó légierő kivonása más tagországok területéről, illetve az ott tartózkodó kontingens olyan alacsony szintre csökkentése, amelynek következtében azok közvetlen hadműveleti integrált együttműködési tevékenységének képessége megszűnik. Ebben az esetben ugyanis az első hadműveletek tervezésében a szoros együttműködést, és az ezzel járó kétségtelen katonai befolyást felszámolják, a közös forgatókönyvek egy részét kiiktatják. Az esetleges konfliktusok távolabbi időszakára megtervezendő katonai 37
