Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Szentmiklósi László: A "peresztrojka" és a "glasznoszty" Bulgáriában
A bolgár népgazdaság dinamikus fejlődésének, a hivatalos bolgár statisztikáknak ellentmond néhány, de igen sokatmondó tényező. A „peresztrojka” és a „glasznoszty” időszakában a bolgár tőkés adósságállomány megháromszorozódott, az 1985. évi bruttó 3 milliárd dollár 1989 végére bruttó 10 milliárdra nőtt. Kereskedelmi és fizetési mérlege szinte minden európai tőkés és szocialista országgal passzív. Kezdetben a belső piaci ellátás visszaesett, majd 1989 második felére szemmel láthatóan kritikussá vált. A hiánycikkek listájára felkerültek egyes, alapvető élelmi- szeripari termékek is. Számos nagyüzem kapacitásának csak töredékével működik. A működő tőke bevonása egyelőre nem hozott kézzelfogható eredményt. A bulgáriai átépítés fontos mérföldköve volt a BKP 1987. évi júliusi plénuma, ahol a „peresztrojka” szellemében egy sor, a társadalom egészét érintő döntést hoztak. Újrafogalmazták a hatalom külső megnyilvánulásának tárgyait, szimbólumait, a címer- és zászlóhasználatot, a himnusz felcsendülésének alkalmait; mindezt a nemzeti identitás erősítésének jegyében. Bulgáriában a „glasznoszty” a „peresztrojkával” párhuzamosan, bizonyos szempontból annak termékeként, eredményeként jelentkezett. Egyes publikációk szerint Bulgáriában a „glasznosztynak” komoly „előélete” van, tekintve, hogy már a BKP 1986-os XIII. kongresszusán a párt alapszabályába, mint kötelező elem bekerült: „a pártszervek és szervezetek munkájának nyíltsága és publicitása.4 A bolgár párt- és társadalomtudományi irodalom a nyíltságot a párt demokratizálódásával kapcsolja össze, amely — mint állítják — a társadalom, a gazdasági viszonyok demokratizálódásából a párt vezető szerepének törvényszerű növekedéséből fakad. A „glasznoszty” demokratikus elv, amelyen keresztül a párt tevékenysége ismertté válik a társadalom előtt. A „glasznoszty” bővítésével a párt erősíti tömegkapcsolatát, folyamatosan tájékoztatja a társadalmat az őt érintő kérdésekről, bevonja ezáltal az irányításba, a politikai vezetés tevékenységének továbbfejlesztésébe, azaz a „glasznoszty” nem más, mint az „irányítás minden szintjének társadalmi kontroll alá helyezése”.5 Todor Zsivkov a szellemi szféra átépítése kapcsán mondott beszédében kitért a „glasznoszty” bulgáriai sajátosságára: „Egynémely szocialista országban a társadalom előtt jelenleg felmerülő problémákat mi már az áprilisi plénumot követő időszakban megoldottuk ... A mi »glasz- nosztyunk« sajátossága, hogy például magán az áprilisi plénumon és közvetlenül utána tisztáztuk hozzáállásunkat a személyi kultuszhoz, és meghatároztuk országunk gazdasági és társadalmi fejlődésének elvi irányait.”6 162
