Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Szentmiklósi László: A "peresztrojka" és a "glasznoszty" Bulgáriában
zója a társadalomban az alap és a felépítmény viszonya minőségi változásának, az 1986-os XIII. pártkongresszus, amely meghirdette az új gazdasági növekedést, majd a BKP 1986 decemberi plénumának döntése az önigazgatásra épülő új gazdasági mechanizmus bevezetéséről.) Formailag a bulgáriai átépítés, a meghirdetett reformok megelőzték a Szovjetunióban zajló folyamatokat, különösen ami a gazdasági szférát illeti. Tartalmilag azonban a bulgáriai átalakítás csak politikai reformretorika maradt, amely csupán kozmetikai beavatkozásra szorítkozott. A megújulás jegyében az irányító szervek az utasítások, határozatok özönét zúdították a társadalomra, — amely hozzászokva a négy évtizedes, csupán végrehajtói szerepéhez — nehézkesen reagált. A bulgáriai folyamatok — igazodva az időközben felgyorsult szovjet eseményekhez — 1987-ben vettek új fordulatot. Az átalakítás felgyorsítása mellett döntött a BKP KB júliusi plénuma: „A párt arra az alapvetően döntő felismerésre jutott, hogy a szocializmus bulgáriai építésének eddig követett modellje kimerült. Nem a régi tökéletesítésére, hanem mélyreható átalakításra törekszik.1 Az első lépések egyikeként meghirdették a párt és az állami funkciók szétválasztását, hogy a párt megszabaduljon a „hétköznapi” feladatoktól, a „profilidegen” megbízatásoktól, s a jövőben csak a stratégiai kérdésekkel foglalkozhasson. A parlamenti és a helyhatósági választásokon bevezették a többes jelölést. Az államigazgatás átalakítását felülről kezdték meg, célul tűzték ki az alkotmánymódosítást, átszervezték a Minisztertanács irányító apparátusát, 4 országos hatáskörű tanácsot hoztak létre (ezeket később feloszlatták), amelyek élére miniszterhelyetteseket állítottak. Modernizálták a tervezés rendszerét, megszüntették az ágazati minisztériumokat, s helyettük 11 ágazati társulást hoztak létre. A lépéskényszert indokolták az 1985—86-os évek viszonylagosan alacsony gazdasági eredményei is. Az irányító testületek átszervezése mellett megkezdődött az új gazdasági mechanizmus alkalmazása, a több lépcsős bankrendszer kialakítása, életbe léptették az új Munka Törvénykönyvet, nyilvánosságra hozták az új vállalati szabályozás rendszerét, továbbá meghirdették a termelőeszközök átadását gazdálkodásra és irányításra a dolgozó kollektíváknak. Az ugyancsak meghirdetett új adó-, bér- és árrendszer azonban a mai napig nem került bevezetésre. A formai átalakítás kiterjedt az ország közigazgatási felépítésének gyökeres reformjára is. Az ország 29 megyéje helyett 9 új területi-közigazgatási egységet vezettek be, ami — a hivatalos érvelés szerint — megszünteti az eszközök szétaprózott, szétforgácsolt felhasználását és jobban figyelembe veszi az országrészek természetes gazdasági adottsá158
