Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Mezei Géza: Szocializmus egy fél országban
akadályokkal zárták le. A középületeket, a kormányzati negyedet és a szovjet követséget páncélosok őrizték. Másnap úttörők és ifjúsági aktivisták virággal és frissítőkkel köszöntötték az .,építőmunkás hősöket”, akik az ideiglenes drótakadályok helyébe hamarosan betonfalakat emeltek. Egyidejűleg megkezdődött a küzdelem az „ideológiai disszidálás” ellen, amelyet a Szabad Német Ifjúság (FDJ) militáns aktivistái a gyakorlatban is kibontakoztattak: „Aktion Blitz contra NATO-Sender” elnevezéssel hadjáratot indítottak a nyugati tévéadások vételére alkalmas televízió antennák ellen, hogy — a KB főideológusának, Kurt Hagernek szavaival — ,.az antennákat a fejekben is helyes irányba állítsák”. A berlini fal mentén életbe lépett a tűzparancs, a politikai jogbíráskodás. Az államhatalom lényegében elérte amit akart: az ország politikailag nyugodt vagy inkább mozdulatlan maradt. Célját elérve, a „kemény kéz” politika az 1961-es év végére mindinkább háttérbe szorult. Walter Ulbricht. kijelentette: „nagyon tévednek, akik azt hiszik, hogy a nevelő munkát félvállról lehet venni azért, mert ma már nem nyitottak a határaink. Ez árt az NDK fejlődésének.”'11 Váratlanul, de mégsem előzmények nélkül, a hatvanas években a politikai tekintetben ókonzervatív NDK a szocialista táboron belül gazdasági reformtörekvések egyik első szorgalmazójává, a ..liberalizmus” legfőbb kísérleti terepévé vált — abból a megfontolásból, hogy „a német kérdés békés megoldásának kulcsa az NDK gazdasági erősítésében rejlik.” Az „új gazdasági rendszer” (NŐS) decentralizáló intézkedései, az „anyagi érdekeltség” bevezetése egyfajta „gazdasági patriotizmus” kibontakozásához vezettek, hozzájárultak az NDK presztízsének növekedéséhez ezekben az években. A hatvanas évtized végére azonban nyilvánvalóvá váltak a gazdasági növekedés aránytalanságai, az eredeti NÖS- szándékok ellenére a gazdaságban erősödött a központi akarat, a tervutasításos önkény: „bizonyos tekintetben túlbecsülték az NDK lehetőségeit” és „teret nyert a szubjektivizmus”. Ez a gazdasági reformkudarc vezetett azután — egyebek mellett — Walter Ulbricht helyzetének megrendüléséhez, s az 1970 decemberi „történelmi jelentőségű” KB üléshez, ahol a „túlzott vágyakat és elképzeléseket visszautasították”/12 Utódjának, Erich Honeckernek vezetési stílusa elődjénél pragma- tikusabbnak és árnyaltabbnak bizonyult, s rugalmasabb módszerekkel kísérelt megválaszolni a „fejlett szocialista társadalom” építéséből fakadó kihívásokra. Ez természetesen nem jelentette a párt vezető szerepének korlátozását — sőt az új politikai vezetés inkább e vezető szerep folyamatos növelésére törekedett, abból kiindulva, hogy a „szocialista társadalom megvalósítása során semmilyen jelentős probléma nem oldható 136