Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Mezei Géza: Szocializmus egy fél országban
decemberétől a nyugatnémet állampolgárok kelet-berlini tartózkodását belépési engedélyhez kötötték; a NSZEP ily módon akarta megakadályozni az „emberkereskedők” áldatlan tevékenységét, vagyis az NDK állampolgárok „elcsábítását”. Az ún. „fejvadászok” elleni perekben egyre drákóibb ítéletek születtek (12-15 év börtön), ám sem ez, sem az „éberség fokozása” nem tudta feltartóztatni a menekülők növekvő áradatát. Bizonyos, hogy a NSZEP 1960 tavaszától ismételten sürgette a testvérpártok segítségét is e probléma megoldásához. 1961 márciusában a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé vitatta meg az esetleges NDK lépéseket. Ekkor ugyan Walter Ulbricht még nem tudta elfogadtatni a Berlin keleti szektorának határán felállítandó szögesdrótbarikád tervét, de engedélyt kapott a lehetséges alternatívák kidolgozására.'57 A „határbiztosítási akció” megtervezésével a NSZEP vezetésén belül Erich Honeckert, a PB biztonsági ügyékért felelős tagját, az 1960-ban létrehozott Honvédelmi Tanács titkárát bízták meg. A „kínai fal” fedőnevű operáció keretében három alternatívát vizsgáltak: a Berlinbe vezető légiutak lezárását, szögesdrót-barikádok, majd betonfal létesítését a berlini szektorhatár mentén, Nagy-Berlin teljes lezárását, a négyhatalmi- lag igazgatott város elszigetelését az NDK többi részétől. Mint ismeretes, végül a második változat győzedelmeskedett: igaz, a legnagyobb titokban, de megkezdődött a szükséges építőanyagok felhalmozása, s a szektorhatár közelébe telepítése. 1961. június 15-én Walter Ulbricht nemzetközi sajtókonferenciát tartott: kemény szavakkal bírálta a berlini „emberkereskedelmet”. Berlin „szabad várossá” változtatását követelte, segy kérdésre válaszolva leszögezte: „Ügy tűnik, egyes nyugat-berliniek azt kívánják, hogy az NDK fővárosának építőmunkásait egy fal építésére mozgósítsuk. . . senki sem szándékozik falat építeni a Brandenburger Tor mellett.”38 1961 június végétől az NDK hatóságok erőteljes kampányt kezdtek a „határátlépők” problémájának megoldására. Berlin 1948-as közigazgatási megosztása ugyanis, amely az ötvenes évek folyamán a gazdasági élet, a kultúra és a sport minden területére kiterjedt, olyan látványos intézkedésekben is testet öltött, mint a keleti és a nyugati szektorok közötti telefonösszeköttetés (!) megszakítása (1952 májusában). 1961 nyarán viszont 63 ezer kelet-berlini mellett, akik a nyugati szektorokban dolgoztak, mintegy 10 ezer nyugat-berlininek a keleti szektorban volt a munkahelye, s a város két fele közötti személyforgalmat naponta 500 ezerre becsülték. 1961 július elején egy rendelet megtiltotta, hogy a nyugati szektorokban munkát vállalók Kelet-Berlinben vásároljanak tartós fogyasztási cikkeket, néhány héttel később már lakbérüket is DM-ben kellett fizetniük, holott keresetük csak egy részét kaphatták devizában; az 134
