Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Mezei Géza: Szocializmus egy fél országban
megtesz a német egységért, hanem azt is kinyilvánította, hogy a kormányzat munkájának egyedüli meghatározója az alkotmány lesz. Az 1949-es alkotmány megfogalmazásaiban egyébként még gyakran felismerhető a weimari alkotmány hatása. Sajnálatos módon azonban ez az alkotmány a gyakorlatban nem érvényesülhetett, hiszen az NDK tényleges helyzetét ettől az időszaktól a NSZEP dominanciáján alapuló sztálini típusú politikai rendszer következetes kiépítése jellemzete. Rendkívüli jelentőségűvé vált később az alkotmány hatodik cikke, amely „a fajgyűlölet, a más népek elleni és háborús uszítás” mellett „büntetőjogilag felelősségre vonható” cselekedetnek ítélte a „bojkottra felbújtást demokratikus intézmények és szervezetek ellen. . . és minden olyan cselekményt, amely a (törvény előtti) egyenlőség ellen irányul”. Ez a tetszés szerint alakítható cikkely később a NSZEP kezében igen hatásos eszköznek bizonyult a „törvényesített törvénytelenségek” végrehajtásához. A bíróságok ennek alapján csak 1950-ben 78 ezer politikai perben hoztak ítéletet, köztük 15 esetben halálosat.17 Az egységpárt vezető szerepének egyik legfőbb biztosítékát az állambiztonsági szolgálat (SSD) létrejötte képezte: 1950. február 8-án a Népi Kamara rendeletet hozott az Allambiztonsági Minisztérium (MFS) megalakításáról, amely mint önálló testület közvetlenül a NSZEP politikai bizottságának tartozott felelősséggel. Az államapparátusban is fokozatosan növekedett az egységpárt súlya. Egy retrospektív NDK ábrázolás szerint „ugyanúgy mint a kormányban, az állam- és gazdasági apparátusban is a NSZEP osztályharcban edzett tagjai kerültek a vezető tisztségekre.18 A reakciósnak minősített erők elleni fokozódó küzdelem növelte e pártok vezetőségeinek alkalmazkodó képességét, így a Walter Ulbricht vezette NSZEP-nek sikerült elérnie, hogy az 1950. október 15-re kiírt választásokon a pártok versengése helyett az Antifa-blokk helyét átvevő Nemzeti Front egységes listáira szavazzanak. Az újjászervezett kormányban is tovább erősödtek a NSZEP pozíciói; emellett a drasztikusan átalakított tartományi kormányokban is megnőtt az egységpárt szerepe: mind az öt tartományban a párt képviselője tölthette be a kormányfői és a belügyminiszteri tisztet, vagyis a legutóbbi időkig érvényes álláspont szerint az NDK-ban „1950-ben lényegében befejeződött a munkás-paraszt hatalom létrehozásának folyamata”.19 Az NDK-identitás keresése és a reformok lehetetlensége A demokratikusnak nevezett német köztársaságot, fennállásának negyven éve alatt, mindenekelőtt a sorsát meghatározó személyek és intézmények 127
