Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Mezei Géza: Szocializmus egy fél országban
rehozására törekszik.”7 Olyan súlyú kijelentés volt ez, amely Németország további fejlődésére sem maradhatott hatás nélkül. Az 1947 tavaszától 1948 őszéig tartó időszakban, amelyet a nagyhatalmak közötti kapcsolatok radikális megromlása jellemzett (Truman- doktrína, Marshall-terv, Kominform létrejötte), a Németországgal kapcsolatos szovjet politika alapvetően megváltozott,8 a nyugati hatalmakkal való együttműködés prioritása helyett mindinkább a saját ..birtokállomány” biztosítása került előtérbe. A szovjet övezetben történt mélyreható társadalmi-politikai változásokban, különösen 1947 után, a német megosztás folyamata is érvényesült. A keleti és a nyugati zónákban létesülő központi intézmények (Bizó- nia, majd Trizónia. illetve a Német Gazdasági Bizottság) szintén a megosztás irányába mutattak. Nyilvánvaló azonban, hogy a Szovjetunió sokáig vonakodott, hogy a nyugatnémet államalapítási kísérletekre övezetében hasonló eszközökkel válaszoljon. A szovjet vezetés remélte, hogy sikerül megakadályoznia a nyugati zónák bevonását a szovjetellenes szövetségi rendszerbe. E célt szolgálta a német egység fennmaradásához fűződő érdek hangoztatása, a szovjet övezetben ún. népi kongresszusok formájában kibontakozó mozgalom támogatása, illetve később a Nyugat-Ber- linre gyakorolt (katonai) nyomás. A nemzeti tömegmozgalom eszméje, amelyet az NSZEP kezdeményezett, valószínűleg a szovjet vezetéssel folytatott konzultációk nyomán született. 1947 júliusában J. V. Sztálin az egységpárt Moszkvába rendelt képviselői előtt elégedetlenségét hangsúlyozta a NSZEP össznémet politikáját illetően. Jóllehet abból indult ki, hogy a Szovjetunió csak „lépés- ről-lépésre” juthat előre „Németország egysége kérdésében”, s e folyamat „akár öt, hat, sőt hét évig is eltarthat”, de a NSZEP-nek „belülről kell folytatnia e küzdelmet és el kell érnie, hogy igazi demokratikus reformok valósuljanak meg”.9 1947 szeptemberében a NSZEP II. kongresz- szusán a „Németország egységéért folytatott harcot” ezért a párt legfőbb feladataként jelölték meg. A NSZEP kezdeményezésére 1947. december 6-án összeült I. népi kongresszuson elfogadott kiáltvány központi német közigazgatási szerveket, egységes kormányt követelt — és a nagyipar államosítását a nyugati zónákban. 1948. március 17-én a szintén Kelet- Berlinbe összehívott kongresszus „Német Népi Tanácsot” választott (300 keleti és 100 nyugati képviselővel), s megbízta azt egy össznémet alkotmány kidolgozásával. Erre az időszakra azonban már jelentősen csökkentek az egységes német fejlődés esélyei. Miután a szövetséges hatalmak külügyminiszteri konferenciái zsákutcába jutottak, Németország négyhatalmi igazgatása is ösz- szeomlott, 1948. március 20-án Szokolovszkij marsall elhagyta a Szövetsé124
