Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Fülöp Mihály: Románia politikája 1944 augusztusától 1989 decemberéig
katonai beavatkozással is meggátló nagyhatalom, hanem az Európa keleti telében mindenütt bekövetkező változásokat előbb kénytelen-kelletlen eltűrő, utóbb maga is reformokkal kísérletező állam. Magyarország esetében viszont 1988—89 demokratikus kísérlete, 1956 átértékelése és Tőkés László temesvári református lelkész békés, szelíd szavú, de határozott ellenállása bontotta le azt az „ellenségképet”, amelyet Ceausescu soviniszta rendszere minden eszközzel megpróbált belesulykolni — nem is teljesen sikertelenül — a román tömegekbe. A „karácsonyi forradalom” Ceausescu rendszere 1989 őszére elvesztette belső hatalmi bázisát. Temesvár szembefordította Románia népeit az elvakult önkényuralommal. A teljes külső elszigeteltséget jól mutatta, hogy a „karácsonyi forradalom” kritikus szakaszában az Egyesült Államok és Franciaország még egy szovjet katonai fellépést is megértéssel fogadott volna. Szerencsére azonban erre nem volt szükség. Románia népei maguk vívták ki az ország első nemzeti forradalmának győzelmét. Mindez annak ellenére történt, hogy a Ceausescu-rendszer tudatosan készült a végső összecsapásra. Az RKP novemberi XIV. kongresszusát követő KB-ülésen az elnök-főtitkár az elégedetlenség legkisebb megnyilvánulását is az ország függetlensége és szuverenitása elleni támadásnak minősítette, és a leghatározottabb fellépést helyezte kilátásba ilyen esetekre. A temesvári tüntetést követő kegyetlen megtorlás célja az általános megfélemlítés volt. A diktátor és környezete mérhetetlen hatalmi gőgjét és elvakultságát mi sem mutatja jobban, mint hogy december 18-án Ceaues- cu Teheránba utazott hivatalos állami látogatásra. Távollétében a kegyetlen megtorlás folytatódott, de a hadseregben elkezdődő „forrás” hamarosan a legfelsőbb katonai vezetés belső megha- sonlásához vezetett; még az állambiztonsági erők főtiszti karában is akadt olyan, aki a készülő belső fordulatot támogatta. Megmozdult a diákok ellenzéki szervezete, a Ceausescu által a hatvanas-hetvenes években a hatalomból kiszorított pártvezetők újra egymásra találtak. December 22-én reggel a tűzparancsot megtagadó Milea honvédelmi miniszter öngyilkossága cselekvésre ösztönözte a hadsereg felső vezetését, amely a rádió és televízió épületét elfoglaló, az elnöki párt menekülésre késztető tömeg oldalára állt. A hadsereg hírközlését, repülőtereit, helikoptereit, lőszer- és üzemanyagraktárait ellenőrző állambiztonsági szolgálat, a Securitate hiába lendült ellentámadásba Nicolae Andruta Ceausescu tábornok vezetésével. A hadsereg mellé felsorakozó Hazafias Gárda, a bukaresti lakosok élő fala 119
