Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Fülöp Mihály: Románia politikája 1944 augusztusától 1989 decemberéig
tikus erőit valóban képviselő” kormányt alakítsanak. A király megpróbált a jaltai „Nyilatkozat a Felszabadított Európáról” dokumentumra hivatkozni, de Visinszkij félbeszakította: „Jalta én vagyok... a nyilatkozatban semmi sincs Radescuról”. Február 28-án Visinszkij 2 és fél óra gondolkodási időt adott a királynak a válaszra, különben nem felelhet „Románia, mint független állam” fennmaradásáért, majd március 1-jén közölte, hogy a „szovjet választás” Petru Grozára esett. A történelmi pártok vezetőinek, Maniunak és Baratianunak 5—6 miniszteri tárcát ajánlott fel Groza, ők azonban ezt visszautasították. Mihály király vonakodva bár, de megbízta Grozát „az összes pártok valamennyi demokratikus elemét szélesen képviselő” kormány megalakításával. A történelmi pártok ellenzékbe vonulása miatt nagy koalíció létrehozására Groza nem volt képes: kormányában az RKP, az SZDP, az Ekésfront, valamint Tatarescu (miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter) disszidens liberális pártja kapott tárcákat. A kormány azonban bírta a Szovjetunió bizalmát — március 13-án Észak-Erdélyben újra román közigazgatást vezettek be, és a szovjet kormány támogatta, majd a béketárgyalásokon kiharcolta e terület Romániának ítélését. A román „népi demokrácia” (1945. március — 1947. december) A Groza-kormány hatalomra juttatásának körülményei szovjet—amerikai diplomáciai összecsapáshoz vezettek. A békeszerződés, vagyis Románia határainak rendezése és nemzetközi elismertetése, valamint a szovjet csapatok visszavonásának kérdése alárendelődött a szövetséges nagyhatalmak érdekösszeütközésének. Nagy-Britannia az angol—szovjet együttműködés alapvető fontosságú távlatait nem volt hajlandó kockáztatni „egy olyan ügy kedvéért, amely ha nem is teljesen akadémikus jellegű, vagy merő ábrándkergetés, de semmi esetre sem volt létfontosságú az európai brit érdekek szempontjából”. A Foreign Office hallgatólagosan elfogadta a Groza-kormányt és tudomásul vette: a választások, „ha valaha is sor kerül rájuk”, nem lesznek „szabadok és tiszták”. Az amerikai kormány viszont a román kormánnyal történő diplomáciai kapcsolatfelvétel és békekötés előfeltételeként a Groza-kormány átszervezését és a mielőbbi szabad választások megtartását szorgalmazta. Mihály király az amerikai fellépéstől felbátorodva 1945. augusztus 20-án lemondásra szólította fel Grozát, aki ezt visszautasította. A román király ezután a három nagyhatalom az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és a Szovjetunió képviselőihez fordult. Kérte, mozdítsák elő olyan kormány megalakítását, amelyet az amerikai és az angol kormány 104
