Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Horváth Gyula - Réti Tamás: Csehszlovákia 1945-1989
38 Több tucat könyv jelent meg, amely a diktatúra előnyeit hangsúlyozta. Ide kívánkozik sorolni olyan „tudományos” műveket, mint M. Marko „Cierne na bie- lom” Bratislava, 1971. V. Bilak: Pravda zustala pravdou Praha, 1971. Hrzal— Netopilik: Ideologicky boj ve vyvoji ceské filozofie. Praha, 1975. Fremer—Kolá- cek—Sedivec: Nektere rysy revizionizmu v politicke ekonomii druhe polovinv sedesátych let v Ceskoslovensku. Praha, 1973. M. Matous: Front bez primeri, Praha, 1974. V. Bejda: Ideologie a politika. Továbbá fő alkotásként „Tanulságok a társadalomban és a pártban végbement válságról a CSKP XIII. kongresszusa után”. 80 A totalitarizmus fogalmának történelméről és a kelet-európai fogadtatásáról lásd Jacques Ruvnik: Totalitarismus — tentokrát videny z Vychodu. Svedectvi, 1987. 80. sz. 40 Ez a felfogás volt érezhető például a cseh ellenzékiek vitájában a nyugati pacifistákkal, vagy a zöldek képviselőivel a hetvenes években. 41 A hatvanas években a reformerek szemében a szocialista rendszer totalitarianis- ta voltát hangsúlyozni megalapozatlan volt, mert ezzel hangsúlyozták volna a rendszer változatlanságát. Ismeretes, hogy a hatvanas években a vezető reform beállítottságú (revizionista) értelmiségiek a sztálinizmust úgy értelmezték mint olyan politikai rendszert, amely lényegesen eltért a lenini eszméktől, a fiatal Marxtól, és amely lényegében csak egy elhajlás, amelyet a humánus, demokratikus, emberarcú szocializmus követ. 42 Például Radovan Richta műve a „Civilizace na rázcesti”. Richta szerint a tudományos technikai forradalom egy új civilizáció létrejöttéhez vezet, amelyben a kapitalizmus és a szocializmus közötti ellentét így az ideológia szerepe is eltűnik. Richta maga, bár a 68-as reformok egyik legelkötelezettebb híve volt, a hetvenes évek elején a hivatalos normalizátorokhoz csatlakozott. 43 Ez lényegében Zd. Mlynar nevéhez kötődik. Mlynar mint a CSKP KB titkára és befolyásos politológus olyan rendszer kidolgozásán fáradozott, amelyben egypárt- rendszerben is sikerülne institucionális módszerekkel garantálni az egyes csoportok érdekeit. Az egypártrendszer Csehszlovákiában akkoriban azt jelentette, hogy a többi engedélyezett pártot a CSKP ellenőrizné. ir' Václav Havel felfogásában (Between ideals and utopias. East European Reporter, 1987. 3. sz. — amelyet Václav Belohradsky és Jan Patocka művei határozták meg — a csehszlovák normalizáció, a csehszlovák totalitarianus rendszer nem jelent valami specifikus kommunista sajátosságot, hanem része egy hosszabb távú európai fejlődésnek, amelyben a személytelen hatalom a világ emberi dimenziójának elvesztéséhez vezet. A mindennapi életünkben a személytelen hatalmat képviselik mind a nagyvállalatok, mind az arcnélküli kormányok. A totalitáriá- nus szocialista rendszer ennek a folyamatnak a végső foka. 45 A Charta 77 szimbólummá vált első szóvivői között találjuk Jan Patocka filozófust — aki a háború előtti csehszlovák demokráciát szimbolizálja, Václav Hável írót — a kommunizmus ellen harcoló ellenzéki szimbólumát, és Jiri Hájek volt külügyminisztert, aki reform-kommunista. 48 Bár több százezer kommunistát kizártak a pártból, a Charta tagok között csak kb. 150-en voltak a régi kommunista gárdából. Az exkommunista vezetők és ismert személyiségek közül Charta-tag lett Kriegel, Mlynar, Slavik, Hübl, Litera, Silhán. Simon, Hájek, Hubl, Kadlec. Vodslon, Sabata, Hanzelka, Dientsbier; Samalik. Az ismert exkommunista vezetők közül Dubcek, Cisor, Spacek, Vaculik M. nem voltak a Charta 77 tagjai. 47 Battek, Müller, Tesar, Meznik. Uhl. 48 A Charta első aláírói között találjuk a cseh testvérek evangélista egyház hat papját, és egy katolikus papot. Később a Chartához csatlakozott 18 evangélikus lelkész, 10 katolikus pap és néhány ismert laikus hívő. Az ismert személyiségek közül említjük főleg: Benda, Zverina, Maly, Medek neveit. 49 A Charta aláírói közül a Prágában élő szlovákok: Lakatos, Mlynárik, Sidon, Ci- erny. Szlovákiában az aláírók közé tartozott Kusy, Zajicek, Gombik és Tatarka. 50 Strougal 1968-ban a befolyásos Gazdasági Tanács elnöke volt (alelnök Sik, titkár Komárek). A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején kisebb reformlépésekkel próbálkozott. 1989. december elején a normalizáció alatti időszakra emlékezve azt nyilatkozta, hogy bár 1970 után többször járt Moszkvában, Brezsnyev 99
