Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Horváth Gyula - Réti Tamás: Csehszlovákia 1945-1989
végképp meghaladja, és társadalmi mozgásokhoz vezet. Erre a helyzetre a hatalom úgy próbált reagálni, hogy — úgymond — gyorsította az átalakítási folyamatot, de hát a politikai helyzetből adódóan a gyorsítás csak formális volt. A hatalom érezte a nagy veszélyt, tudta, hogy a politikai passzivitás nem tarthat végtelenségig, főleg akkor nem, amikor a környező országokban nagymértékű változások zajlanak. 1989 nyarától fokozatosan kezdett feloldódni a politikai és a morális apátia, nevezetesen, ha az erőszaktól való félelem csökken, megismeritek a véleményünket. A hatalom tudta, ha ilyen helyzetben enged, ha nem mutatkozik kellően erősnek, akkor a hatalmi struktúra meginog, ezért is méltatta a hivatalos propaganda a kínai párt, — úgymond — „következetes"’ hozzáállását. A megoldás 1989. november 17-én egy békés tüntetés alkalmával alakult ki. A rendőrség brutális beavatkozásának következtében Prágában és később az egész országban elkezdődött az őszi forradalom, amely már nem a társadalom és a párt megreformálását tűzte zászlajára, hanem egy szabad, demokratikus, független Csehszlovákia megteremtését. Az őszi forradalom Bár Csehszlovákia belpolitikai életében az ellenzék szerepe kb. 1988 nyarától lényegesen megnőtt, sokáig érezhető volt, hogy az ellenzéki csoportok nem tudják átlépni azt a képzeletbeli határt, amely őket a tömegektől elválasztja.65 Az ellenzéki csoportok által meghirdetett tüntetések elvi, ideológiai témákhoz fűződtek és nem váltak tömegessé. Az előre meghirdetett demonstrációkat a hatalom erői mindenféle intézkedésekkel korlátozták, gyöngítették a hatásukat. Nagy hatással voltak a belpolitikai helyzetre az NDK-menekültek, akik jó néhány napra megszállták Prága belvárosát. Az ő viselkedésük, az emigráló fiatal családok bátorsága bizalmat öntött a prágai diákokba. Saját szemükkel láthatták, hogy békés, bátor lépés milyen nagy hatással lehet a látszólag stabil politikai rendszerre. Ebben a feszült helyzetben november 17-én az engedélyezett hivatalos megemlékezés Jan Opletal-ról — akit 1939-ben a nácik gyilkoltak meg — felgyorsította az eseményeket. A több tízezres tömeget a rendőri erők brutálisan megtámadták, és ennek hatására a prágai és később az egész csehszlovákiai diákság, és velük tartva a művészek is sztrájkba léptek. Ebben a helyzetben az ellenzéki csoportok, a sztrájkoló diákság, és a gyárakban létrejött sztrájkbizottságok (itt csak jelképes kétórás figyelmeztető sztrájkba léptek) létrehoztak egy közös szervezetet, amely kez95
