Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Horváth Gyula - Réti Tamás: Csehszlovákia 1945-1989
volt annak, hogy a peresztrojka következetes véghezvitele bomlasztó hatással lehet a normalizáció politikai vonalára. Az elemzők részéről mindjárt a peresztrojka kezdetekor felmerült a kérdés: ha megjelenik a CSKP vezetőségén belül egy új politikai gárda, amely magára vállalja a normalizáció hibáinak orvoslását és társadalmi konszenzusra törekszik a civil társadalommal vajon lesz-e ennek a gárdának ereje ahhoz, hogy a változásokat a CSKP-n belül véghezvigye és eltávolítsa a még mindig nagyon harcias konzervatív szárny képviselőit. Gorbacsov hatalomra kerülése után majdnem két évig Csehszlovákia politikai életében a peresztrojka hatása csekély, a hatalmon belül feszültség, várakozás érezhető. Több elemző ebben a helyzetben azt feltételezte, hogy a szovjet események megerősítik a párton belül a mindig leginkább „reformernek” tartott Strougal50 vezette pragmatista szárnyat. Ez a szárny azonban — amely lényegében a gazdasághoz közelebb álló vezetőkből állt — nem volt abban a helyzetben, hogy ki tudott volna dolgozni és el tudott volna fogadtatni egy gazdasági reformprogramot úgy, hogy az ne ébressze fel a konzervatív szárny ellenérzését. Később, amikor a CSKP vezetősége úgy döntött, hogy peresztrojkára reagálva hozzákezd egy gazdasági átalakítási programhoz, a konzervatívabb szárny propagandája a gazdasági reform szükségességét hangoztatta, és ennek indokolásául éppen azt használták fel, hogy nem megfelelőek a gazdasági eredmények, amiért a gazdasági vezetőket, a Strougal vezette potenciális reformereket hibáztatták. A külföldi és a magyar sajtó is nagy teret szentelt az 1987 tavaszán a Rudé Právo hasábjain folytatott vitának a Strougal képviselte pragmatista, és a Bilak vezette konzervatív szárny között. Strougal fellépéseiben, majdnem két évtized után, a reform szót pozitív értelemben használta, és hangoztatta a peresztrojka általános érvényességét.51 Bilak — a harcias konzervatív szárny vezére — hangsúlyozta, hogy figyelembe kell venni a sajátos csehszlovák feltételeket, és nem csak másolni a szovjet példát. Bírálta azokat, akik az átalakítás jelszava alatt csupán „ki szeretnék használni a Szovjetunióban bekövetkezett változásokat, s közben álcázzák nép- és szocialistaellenes tevékenységüket”.52 Bilak értelmezése szerint nem volt semmi azonosság az SZKP vezette peresztrojka és a CSKP vezette prágai tavasz között, mivelhogy az első a szocializmus erősítésére, míg a másik a szocializmus leépítésére törekedett. A vitából a konzervatív szárny került ki győztesen, bár Strougal menesztése után eltávolították a népszerűtlen Bilakot53 is. Strougal menesztése a PB-ből és a kormányfői posztról azért is történhetett meg, mert — Gorbacsovtól eltérően — nem volt elég bátorsága ahhoz, hogy 92
