Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Mizsei Kálmán: A sztálini kommunizmustól a Szolidaritás vezette nagykoalícióig
A Rakowski-csapat gazdaság- és társadalompolitikai céljait szolgálta a gdanski Lenin hajógyár 1988 októberében bejelentett felszámolása. Ezzel egyidejűleg kívánták demonstrálni a kormány gazdasági szigorát a veszteséges vállalatokkal szemben és konfrontációba kergetni a várhatóan kis tömegtámogatásra számítható Szolidaritást. Walesáék azonban kitértek a frontális összecsapás elől és az idő nem Rakowskinak dolgozott: a hatalmi apparátus demoralizálódása, szétzilálódása egyre gyorsabb üteművé vált. A hatóságok utolsó kísérlete a Szolidaritással való tárgyalások elkerülésére a Walesa—Miodowicz televíziós vita megszervezése volt. A Szolidaritás eredetileg a hatalom egy magas rangú képviselőjével kívánta Walesát a képernyők elé ültetni, de elfogadta ezt a vezetőjét ,.lefokozó” ajánlatot is. A nyilvános vitában Walesa a hivatalos szakszervezet vezetőjét minden tekintetben legyőzte, meggyőzően bizonyítva, hogy az elmúlt évtizedben kiemelkedő államférfivá érett. Jaruzelski ezek után, 1988 végén döntött arról, hogy saját apparátusával is vállalja a konfrontációt az elkerülhetetlen, a párt hatalmi monopóliumát közvetlenül nem fenyegető kerékasztal-tárgyalások érdekében. A Központi Bizottságban, kiélezett vita után, többségi támogatást kapott a tárgyalási javaslat annál is inkább, mert a Szolidaritás is jelezte, hogy politikai törekvései nem mennek túl az adott hatalmi szerkezet megtart- hatóságának határain. A kompromisszum kontúrjai már az alkú kezdeti szakaszában kirajzolódtak: a szakszervezet és a falusi Szolidaritás, valamint a független diákszövetség a jövőben legálisan működhet, míg a választási és parlamenti szabályok többséget biztosítanak a kormányakciónak (A LEMP-nek és a negyven éve vele haladó rétegpártoknak.) Végül az alku része volt az is, hogy a Szolidaritás az engedmények fejében eléri a nyugati hatalmaknál a pénzcsapok megnyitását. A televízió segítségével beavatott lakosság több, mint egy hónapig figyelhette a korábbi privilegizáltak és elnyomottak tárgyszerű és kultúrált politikai légkörben zajló egyezkedését, illetve hallhatta a korábban a haza ellenségének kikiáltott ellenzéki vezetők nyilatkozatait, érveit. Kelet-Európábán példátlan (de precedenst teremtő) jelenségről volt szó. A varázs megtört, a totális állam információ-monopóliumon alapuló abszurd hatalma elillant. Ország-világ láthatta: a király meztelen. A gyors ütemű változások elsöpörték az előre kigondolt alkut. A kerékasztal-tárgyalásokon a hatalom képviselői, felülmúlva a tőlük elvárt kompromisszumkészséget, beleegyeztek a parlamenti felsőház, az ún. szenátus létrehozásába, cserébe az erős köztársasági elnök és a LEMP, valamint a vele haladó rétegpártok Szejm-beli (alsóházi) többségét garantáló választási szabályzatért. Az előre nem látható következ71
