Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Mizsei Kálmán: A sztálini kommunizmustól a Szolidaritás vezette nagykoalícióig
Az 1981 utáni konszolidáció tehát csupán részleges volt. A gazdaság igen alacsony szinten, romló minőségi jellemzőkkel működött, s a nyugati kormányok elutasító hozzáállása miatt Lengyelország nem kapott újabb hiteleket. A társadalom fásult volt ugyan, de semmiképpen sem fogadta el az új rendszert. A Szolidaritás romjain pedig a kelet-európai szocialista társadalmakban példátlan méretű illegális ellenzék jött létre. 1981 után az ellenzéki tevékenység kereteit továbbra is a Szolidaritás adta. A szervezetnek olyan tekintélye volt a lakosság körében és külföldön is, hogy a legtöbb politikai önszerveződés igyekezett magát a Szolidaritás részeként prezentálni. A lengyel értelmiség soraiban egyébként végbement egy tudatosuló világnézeti tagolódás. Ennek legjellemzőbb vonása az volt, hogy sokan az 1980—81-es események hatására elfordultak a szakszervezeti képlettől. Nagy népszerűségre tettek szert a neoliberális eszmék. Ez azzal is járt, hogy az 1981-ben taktikai okokból a vállalati önigazgatást követelők nagy része most már a magántulajdont állította gazdasági víziói középpontjába. A neoliberális nézetek alapján 1986-tól kezdve létesültek szervezetek. Már korábban öltöttek szervezeti formát a szociáldemokrata, illetve nemzeti demokrata áramlatok, hiszen az ezek értékeihez közelálló szervezetek már a ’70-es években (a KOR, illetve a Független Lengyelország Konföderáció) kialakultak. A nemzeti értékek körül szerveződő mozgalmak azonban a Szovjetunióhoz való viszonyt tekintve egymástól is különböztek. Ebben tükröződött Lengyelország geopolitikai helyzete és a két nagyhatalom — Németország és Oroszország — közé szorítottságából fakadó hagyományos dilemmája. A politikai ellenzékekkel szembeni fellépés viszonylag enyhe volt. A rendszer nemigen tudott olyan eredményeket felmutatni, amelyek igazolták volna a határozottabb fellépést. További fontos tényező volt, hogy 1982 után világossá vált, hogy a rezsim a Szovjetuniótól nem remélhetett olyan gazdasági segítséget, amely megszilárdíthatta volna politikai pozícióit. 1982-ben történt még egy elvetélt kísérlet a gazdasági kapcsolatok keletre történő reorientációjára. A Nyugattól való gazdasági függés tehát elkerülhetetlen volt. így 1986-ig folyamatosan bővülő amnesztiarendele- tekkel próbálták a vezetést kifelé szalonképesnek feltüntetni. Ezek mellett fontos szempont volt, hogy a politikát olyan emberek irányították, akiket nem a lassú, hanem a józan kompromisszumok szándéka vezérelt. Hadd realizáljuk azonban ennek a tényezőnek a súlyát: amennyiben lett volna reális alternatívája a követett politikának, úgy Jaruzelski és Kiszczak pozíciója sem maradhatott volna szilárd. A szalonképessé válásnak és a nemzeti pozíciók megszilárdításának a szándéka is vezérelte Jaruzelskit, amikor politikai bátorságról és kép67
