Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 2. szám - Mizsei Kálmán: A sztálini kommunizmustól a Szolidaritás vezette nagykoalícióig

MIZSEI KÁLMÁN A sztálini kommunizmustól a Szolidaritás vezette nagykoalícióig (Lengyelország politikatörténete a második világháborútól napjainkig)* A sztálini politikai rendszer alapvető jellemzőivel e dolgozatban nem foglalkozunk. A nyugati totalitárianizmus-elemzésekhez ugyanis a ma­gyar — és általában a kelet-európai — politológia eddig nem sok újat tu­dott hozzátenni. így ezúttal az elemzésben inkább a lengyel sztálinizmus általánostól eltérő jegyeire helyezzük a hangsúlyt. A sztálini rendszer születése Az első és döntő tényező, amelyet figyelembe kell vennünk — és amely­nek jelentőségét szem előtt tartjuk — Lengyelország geopolitikai helyze­te. A sztálini Szovjetunió számára a háború utáni Európa két alapvető problémája közül az egyik a német kérdés volt. Sztálin egyik fő törek­vése arra irányult, hogy Németország a jövőben ne legyen képes megtá­madni a Szovjetuniót. így — Magyarországgal ellentétben — Sztálin há­ború utáni stratégiájában fel sem ötlött az ország semlegesítése. A szovjet vezető számára az egyetlen elfogadható cél a teljes mértékben befolyása alatt álló, újjáalakított kommunista pártnak a hatalomba helyezése volt. A korabeli Szovjetunió másik alapvető európai törekvése saját ér­dekszférájának maximális kiterjesztésére irányult. Lengyelország kulcs- fontosságú szerepéről tanúskodott az is, hogy az országhatár módosítása ebben az esetben volt a legnagyobb méretű. * A tanulmány javarészt a Magyarságkutató Intézet megbízásából 1987-ben írt na­gyobb terjedelmű politikatörténeti munkám eredményeire épül. Ez utóbbi kevés változtatással megjelent a Medvetánc 1987. 2. és 3—4. számában (Mizsei, 1987. a. 1987. b.). E tanulmány természetesen megkísérli az elmúlt év viharos fejleményei­nek feldolgozását is. 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom