Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Kollár Nóra: Peresztrojka és politikai reformok. Változások a szovjet poitikai rendszerben
Legfelsőbb Tanács törvényjavaslatait, a vitás eseteket a Népképviselők Kongresszusa elé viheti, vagy népszavazást írhat ki. Kezdeményezheti a kormány leváltását, a Legfelsőbb Tanács utólagos megerősítésével nevezhet ki minisztereket. Két új testület dolgozik az elnöknek: az Elnöki Tanács, amelyben a miniszterelnök, a külügyi, a honvédelmi, az állambiztonsági stb. bizottság kulcsemberei (a jelenlegi PB vezető személyiségei) kapnak helyet, valamint a Föderáció Tanácsa, amely a nemzeti államberendezkedés kérdéseivel foglalkozik. A törvényjavaslat garanciákat is tartalmazott az igen nagy elnöki hatalom fékentartására. Az elnököt közvetlen, általános, alternatív és titkos népszavazással választják (az 1990-es első eset kivételével). Az elnöki rendeletek törvényessége felett az alkotmányvédő bizottság őrködik. Ha azok alkotmányellenesek, a Népképviselők Kongresszusa érvénytelenítheti őket. Minden képviselő személyesen, közvetlenül fordulhat az elnökhöz. Az elnöki rendszerrel kapcsolatban sok a kérdőjel. Kudrjavcev a törvényjavaslat előterjesztésekor elhangzott indoklásában elmondta, a párt és az állami hatalom szétválasztásáról van szó. Emlékeztetünk, Gorbacsov még egy éve is a párt- és az állami vezető tisztségek összevonását szorgalmazta. Taktikából? Valószínűleg. Kiváló, rugalmas taktikusként azonban túllép mindazon, ami jelenlegi és jövőbeni pozícióját veszélyeztetheti. Motivációjára vonatkozóan maximum találgatni lehet, hiszen a Legfelsőbb Tanács ülésén (február 27.), amelyet ő vezetett, nem válaszolt az ezt firtató kérdésekre. Élesen bírálta a területközieket, de ugyanakkor tudomásul vette a társadalomban, a pártban, a KB-ban és a Legfelsőbb Tanácsban is erősödő megosztottságot, vagyis állami vonalon belenyugodott a parlamenti ellenzék létébe, aminek a továbbiakban — a minden eddiginél nagyobb elnöki hatalom körülményei között — egyre nagyobb jelentősége lehet. Az elnöki rendszer gondolata Burlackij professzortól származik, a hivatkozási alap a hasonló amerikai intézmény, amelynek előnyei közismertek. Azt is látni kell ugyanakkor, hogy az Egyesült Államokban az erős elnöki rendszer hosszú évtizedek alatt, komoly politikai küzdelmek eredményeként jött létre, párhuzamosan az ellenőrzésére és kiegyensúlyozására hivatott bonyolult, de jól működő rendszerrel. A Szovjetunióban az elnöki rendszer kapcsán rendkívüli helyzet rendkívüli eszközöket megkívánó megoldásáról beszélhetünk, de nemcsak arról. Gorbacsov improvizál. A jelent igyekszik kézben tartani, annak érdekében, hogy jövője legyen. Nemcsak neki személyesen, hanem a Szovjetunió jövőjére is gondol. Miközben rugalmasan alkalmazkodik a változásokhoz, megköti az elkerülhetetlen kompromisszumokat, s tudomásul veszi azt, ami ellen nem tud tenni, például az ellenzéket a politikai és a társadalmi 53
