Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 2. szám - Kollár Nóra: Peresztrojka és politikai reformok. Változások a szovjet poitikai rendszerben
nem rendelkeznek kellő súllyal és tekintéllyel. Ezzel a párt rendelkezik, ezért a tanácsok elnöki tisztére a megfelélő szintű pártbizottságok első titkárait célszerű javasolni. Ilyen alapon választották meg Gorbacsovot is. Az alkotmánymódosítási törvénytervezet és a választási törvény tervezete képezte ebben a szakaszban a politikai rendszer reformjának jogi alapját. Az alkotmány módosításai és kiegészítései a tanácsok rendszerére és tevékenységük elveire, a népi küldöttek választásának rendszerére, a Népképviselők Kongresszusa és a Legfelsőbb Tanács közötti viszonyrend- szer szabályozására vonatkoztak. A módosótott alkotmány 89. cikkelye alapján a tanácsok a legalsótól a legfelső szintig az államhatalom képviseleti szerveinek egységes rendszerét képezik. A Népképviselők Kongresszusa új hatalmi szerv. Ez az államhatalom legfőbb demokratikus szerve, mivel összetételében, létrehozásának jellegét és tevékenységét tekintve adekvátan tükrözi a különböző lakossági rétegek érdekeit. A 108. cikkely a kongresszus kompetenciáit tartalmazza. Az új szerv illetékessége a Szovjetunió vezetésének minden kérdésében korlátlan. Sajátos az együttműködés a Legfelsőbb Tanács és a Kongresszus között, illetve e kapcsolat szabályozása. Bár a Legfelsőbb Tanács állandóan működő törvényhozó, rendeleteket kibocsátó és ellenőrző szerv, mégis a kongresszusnak van alárendelve. A Legfelsőbb Tanácsot a kongresszus választja, s megváltoztathatja azokat a törvényhozói — jogi intézkedéseket, amelyeket a Legfelsőbb Tanács már elfogadott. A 120. cikkely előírja, hogy a Legfelsőbb Tanács elnökét a kongresszus válassza a küldöttek közül titkos szavazással öt évre, de maximum két parlamenti ciklusra. Mindez kiegészítve az Alkotmányfelügyeleti Bizottsággal — az alkotmánymódosítás leglényegesebb momentumait képezi.6 1988 októberében Gorbacsovot a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének, azaz államfőnek választották.7 Az irányítási tevékenység súlypontjának a tanácsokra történő áthelyezése feltételeit 1988 nyarán alkotmánymódosítás teremtette meg. Az állami vonal erősítését az elnök- főtitkár a párt tekintélyével támasztotta alá. 1988 nyarától a gazdaságipolitikai válság a Szovjetunióban nemcsak mélyült, hanem fel is gyorsult, a folyamat az SZKP tekintélyének és népszerűségének gyors eróziójával járt. 1989 végére — 1990 elejére ért be a helyzet ahhoz, hogy az SZKP-n belül a centrista reformvezetés és a radikálisok közeledése alapján a szerveződő és hangjukat egyre jobban hallató politikai mozgalmak és szerveződések támogatásával megkíséreljék megtörni a párt hatalmi monopóliumát. Az 1990. februári SZKP plénumon Gorbacsov elfogadtatta a KB-val, hogy javasolják a parlamentnek, vizsgálja felül az 1977-es alkotmány 6. cikkelyét,8 amely rögzítette a párt vezető szerepét. (Meg39
