Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 2. szám - Póti László: A "szocializmus egy országban" koncepciójától a "sok ország lesz a Szovjetunióból" valósága felé-Szovjetunió (1953-1989)

mus” elleni kampány a zenében nem tette Hruscsovot népszerűbbé a fiatalok és az értelmiség körében.

Ugyanakkor éppen ettől az időtől, tehát 1962—63-tól folyamatosan erősödött a Hruscsov személyének mértéktelen dicsőítésére irányuló ideológiai és propagandakampány. Mindenütt „a nagy leninistáról’', a „béke nagy harcosáról” lehetett olvasni. Fényképe csaknem minden nap megjelent az újságokban, s a mozik országszerte vetítették „A mi Nyikita Szergejevicsünk” című egész estét betöltő filmet. Miközben a párt legfelsőbb köreiben már 1964 elején érlelődött Hruscsov leváltásának gondolata, áprilisban még ennek leghalványabb jele nélkül, nagy csinnadrattával ünnepelték meg 70. születésnapját. Végül is 1964. október 13-án — miközben Hruscsov Grúzia fekete-tengeri kis üdülővárosában, Picun- dán üdült — Szuszlov és az időközben a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöki posztját a KB másodtitkári funkciójára cserélő Brezsnyev irányításával Moszkvában összeült a párt elnöksége. Ide aztán formálisan, a mezőgazdaság problémáinak megtárgyalására, telefonon „felrendelték” a mit sem sejtő Hruscsovot. Heves vita után végül is másnap Hruscsov beadta derekát, és az elnökség Brezsnyevet az első titkári, Koszigint pedig a miniszterelnöki funkcióba javasolta, amit a KB még aznap megerősített. Hruscsov itt már nem harcolt, s az ülésről hazamenve így összegezte a történteket: „Na tessék, nyugdíjas lettem. Lehet, hogy mindabból, amit csináltam az a legfontosabb, hogy egyszerűen szavazással le tudtak váltani engem. Sztálin mindnyájukat letartóztatta volna.”5 S valójában Hruscsov világtörténelmi jelentőségű tette volt, hogy 10 éves hatalom- gyakorlása eredményeként gyógyíthatatlan sebet ejtett a sztálinizmuson, bár meghaladni nem tudta azt. Ahogy Krausz Tamás írja róla: ,,Ő azt gondolta, hogy Sztálin szörnyű bűneitől függetlenül sikerült létrehozni a szocializmust, s most már a kommunizmus van napirenden. . . Ez a »kor- tévesztés« megakadályozta Hruscsovot abban, hogy reális tervekkel álljon a szovjet nép elé.”6

A desztalinizálás korlátozott volta jellemezte a Szovjetunió keleteurópai külkapcsolatait is. Az 1953—64-es időszakban a Szovjetunió több alkalommal szembesült a sztálini rendszerrel szembeni kelet-európai elégedetlenséggel vagy lázadással, s ezeket mindig a régi rendszer megőrzése érdekében tett lépésekkel oldotta meg.

1953 júniusában a berlini munkásmegmozdulásokba nem kellett közvetlenül beavatkoznia, de az ott tartózkodó szovjet csapatok készen álltak erre.

1956 őszén a lengyelországi események (a júniusi poznani megmozdulásokat fegyverrel fojtották el) miatt az egész szovjet csúcsvezetés eluta24