Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Dunay Pál: Gerard Holden: A Szovjetunió biztonságpolitikája és a Varsói Szerződés
zési és leszerelési politikájáról Holden megállapítja, hogy Nyugaton több irányzat azt egymástól eltérően értékeli. Az egyik — meglehetősen konzervatív — nézet azt vallja, hogy a Szovjetunió merev, önérdekű politikával rendelkezik, s a háborút csak akkor tekinti elkerülendőnek, ha céljai enélkül is elérhetők, a leszerelést pedig csak akkor támogatja, ha az nem ássa alá előnyös pozícióit. Eszerint 1945 után a Szovjetunió már nem volt érdekelt az általános leszerelésében, mert az érintette volna fölénybe került hagyományos fegyveres erőit. A másik, jóval mérsékeltebb irányzat szerint a Szovjetunió hajlandó figyelembe venni a másik fél érdekeit, még akkor is, ha az így elért megoldás elmarad a szovjet hadsereg optimálisnak tekintett követelményeitől. Ezt bizonyítja a kölcsönös sebezhetőség elfogadása az ABM-szerződésben, az amerikai előretolt telepítésű rendszerek figyelmen kívül hagyásának tudomásul vétele a SALT-szerződésben. Azt mindenki kész elismerni, hogy az 1986 szeptemberében a stockholmi konferencián elfogadott záródokumentum legjelentősebb újítása az volt, hogy a Szovjetunió és a kelet-európai államok hajlandók voltak területüket megnyitni a helyszíni ellenőrzés előtt. Nyugaton azt is fontosnak tartják, hogy az okmány megfosztotta legitimitásától a „szövetségi rendszereken belüli beavatkozást”, amikor megerősítette az erőszakkal való fenyegetés és az erőszak alkalmazásának tilalmát „tekintet nélkül az állam politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendszerére és arra, hogy fenntartanak-e szövetségi kapcsolatot az adott állammal”. (100. 1.) Látható, hogy különféle politikai gondolkodású erők eltérő célok megvalósulását remélik a bizalomerőrítő intézkedések kiterjedésétől. Ugyancsak különféle értelmezéseket kapott a Varsói Szerződés 1986. júniusi javaslata a hagyományos fegyveres erők csökkentéséről. Az egyik vélemény szerint ez azt mutatta, hogy a Varsói Szerződés nem hisz a közép-európai haderő csökkentéséről folyó bécsi (MBFR) tárgyalások sikerében, s az indítvány elsősorban az ettől való elszakadást célozta. Mások olyan új kezdetként értékelték ezt, amely megnyitotta az utat a radikális csökkentés előtt. A szkeptikusok egyben rámutattak arra is, hogy az aszimmetrikus csökkentés felvetése a Varsói Szerződés javaslataként nem jelent újítást, mert ebben a felek az MBFR-tárgyalásokon már 1978-ban elvben megegyeztek. Az ismertetett megközelítések különbözősége jól mutatja, hogy vannak, akik pozitív értékelésükkel szeretnék a katonai enyhülést mozgásba lendíteni, míg mások az új megközelítés lekicsinylésével fékezni igyekeznek azt. A felek kölcsönösen megismertették egymással, mit tartanak nyugta156
