Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)

1990 / 1. szám - JOG ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kardos Gábor: Puha egyezmények a nemzetközi kapcsolatokban

A puha megállapodások kötésének közvetlen oka a megegyezés hiá­nya a jogi kötelező erő tekintetében. R. R. Baxter írja: „A jogásznak mint a társadalom mérnökének, mindig képesnek kell lennie arra, hogy előállítsa azt a gépezetet, amely segítséget nyújt az államok közötti vi­ták megoldásához. Készen kell állnia a jog finom hangolására, arra, hogy a felek érdekeinek megfelelően kihasználja ezeknek a normáknak a ké­pességét az alkalmazkodásra. Az egyik módszer, ahogy ez elvégezhető, az annak a határtalan változatosságnak a megértése, ahogyan a normák a megegyezések eltérő intenzitását tükrözhetik.”12 A nem kötelező meg­állapodások esetében az államok közötti egyetértés nem terjed ki a kö­zös jogalkotásra. Ahhoz, hogy az államok őket jogilag kötelező egyez­ményt hozzanak létre, szükség van az erre irányuló szándékukra. Ha ez a szándék hiányzik, a megállapodás nem vált ki joghatást, nem lehet ilyen igénye. A „szándék” fogalmával kapcsolatban is felvethető az, amit Valki László az államok jogalkotói „akaratával” kapcsolatban bírál, hogy ti. pszichológiai kategória, ezért a használata az emberi társadalom legösz- szetettebb intézményével, az állammal kapcsolatban téves következteté­sekre vezethet. Szerinte valójában egy társadalmi-jogi fikcióról van szó.13 (Kérdés persze, hogy az állam fogalma több-e, mint társadalmi-jogi fik­ció?) A szándékot, illetve annak hiányát is nyilvánvalóan ilyen fikciónak tekinthetjük. A szándék egy másik pszichológiai kategóriával, a kötelező erő tudatával társul: a létrehozás szakaszában munkáló jogalkotásra irá­nyuló szándékot a végrehajtás periódusában felváltja a jogi kötelező erő tudata. Persze, egy államnak tudata is csak jelképesen lehet. A jogalko­tásra irányuló szándék mellett a kötelező erő tudata is hiányzik a nem jo­gi jellegű megállapodások esetén. Ha egy állam egy nem kötelező egyez­ménynek tökéletesen megfelelő magatartást tanúsít — azaz úgy viselke­dik, ahogyan egy nemzetközi szerződés esetében kell —, attól még a kettő közötti különbség nem mosódik el. Igaza van Michael Boethe-nak, aki úgy fogalmaz, hogy a különbség az önmagára és a másik államra té­telezett elvárás szintjében van.14 A megállapodás kisebb intenzitása, tehát az a tény, hogy az egyetér­tés a jogalkotásra már nem terjed ki, számos okra vezethető vissza: Ezek a következők: 1. Ha a politikai döntéshozók úgy látják, hogy egy megállapodást nem tudnak megfelelően teljesíteni, akkor az állam tartózkodni fog at­tól, hogy jogi kötelezettségeket vállaljon. Ekkor merül fel az igény annak tudatosítására, hogy „a legjobb a jó elrontója”15, és a megállapodáshoz nem feltétlenül van szükség jogi formára. 2. A kötelező erőtől való tartózkodás másik oka lehet a kétely az 137

Next

/
Oldalképek
Tartalom