Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1990 (17. évfolyam)
1990 / 1. szám - EK-GAZDASÁG ÉS POLITIKA - Mohi Csaba: Az egységes közösségi belső piac megteremtésére irányuló integrációs célkitűzések alapjai
Zárógondolatok Az egységes közösségi belső piac realizálása átrendezi az EK belső és külső politikai intézményrendszerét. Mindazonáltal az egyes részfeladatok „beüzemelése” nem egyszeri aktus, hanem a nyugat-európai integráció előttünk végbemenő reálfolyamata. Ezt azért fontos tudatosítani, mert ma még „csupán” 1990-et írunk, vagyis még mintegy három év van hátra, ily módon tehát a hatalmas integrációs jogalkotási folyamat időközben megteremtésre kerülő egyes részintézményei jó lehetőséget adnak egyrészt a „beüzemelés” közbeni tanulmányozásra, a számunkra hasznosítható következtetések levonására, valamint arra is, hogy a magyar politikai és gazdaságpolitikai értékrendszerbe beilleszkedő és beilleszthető intézményeket átvegyük vagy azokhoz időben kapcsolódhassunk. Ezt teszik az EK-n kívüli, többi nyugat-európai (elsősorban EFTA) országok is. A cél az ún. párhuzamos együttfejlődés lehetőségeinek maximális kihasználása, annak érdekében, hogy az 1993. január 1-jén beálló új közösségi rendszer ne okozzon elviselhetetlen politikai és gazdasági zökkenőket. (Figyelmet érdemel az osztrák parlament közelmúltban hozott döntése, mely szerint a kormányszerveknek és a jogalkotó intézményeknek köte- leségük átvenni minden olyan közösségi megoldást, amelyek összhangban vannak a jelenlegi osztrák érdekekkel, és amelyek jól szolgálják Ausztria belépési céljait a Közösségbe.) Másszóval, az a nemzetközi fórumokon általánosan megfogalmazott igény, hogy az egységes piac ne változtassa az Európai Közösségeket „zárt erőddé”, hanem annak gyümölcseiből a (még) kívül álló nemzetközi közösség is részesedhessen, az nem csupán a közösségi politikusokra ró feladatokat és felelősséget, hanem a harmadik országok felelős vezetőivel szemben támasztott elvárások mércéjét is magasra állítja. Amennyiben az egységes piac intézményrendszerének egyes alkotóelemei vonatkozásában csökkenteni tudjuk a meglévő eltéréseket és amennyiben ezen „európai híd” pilléreiből magunk is le tudunk tenni néhányat 1992 végéig, úgy saját eszközeinkkel is hozzájárulhatunk Európán belüli elszigeteltségünk materiális enyhítéséhez. 131
